Január 23.

Részletek

Készült: 2021. január 23. szombat, 09:05

Írta: Gyanó Szilvia

Benne vagyunk a farsangban: Vízkeresztkor (január 6.) kezdődött és a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz Hamvazószerdáig tart. Hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Idén sajnos viszonylag rövid: február 16-án lesz húshagyókedd. (A pandémia miatt úgysem tudnánk mulatni.)
A farsangi szokások a farsang végére, a farsang farkára összpontosulnak, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre, de az egész időszak jellemzője a sok mulatság, a tánc, a bálok, a nagy eszem-iszomok. Jól ki kell tombolni magunkat, mielőtt elkezdődik a hosszú, komor böjt.
A fonó, a tollfosztó, vagy a disznótor a különféle dramatikus játékok színtere is volt. Bált leginkább a farsangi időszak végén szoktak tartani. De ekkor volt a lakodalmak ideje is: „A farsang minden keresztyén országban házasulásokra, menyegzőkre és tánczvigalmakra szokott fordíttatni, nemcsak falusi köznépnél, mellyre nézve illyenkor van szünidő minden mezei munkától; hanem a városiaknál, sőt az úri rendnél is.” (Edvi Illés Pál 1857.)
A farsang volt az ideje a házasságkötéseknek, a párválasztásnak, vagyis a folyamatosságnak, a következő generáció biztosításának. A bálok, lakodalmak jó alkalmak voltak arra is, hogy a fiatalok „összejöjjenek”. Nem véletlen, hogy a farsangi időszakban több, a szerelemmel, párválasztással kapcsolatos jeles napot találunk. Vízkereszt utáni második vasárnap/ január 23-án emlékezünk meg katolikus vidékeken a kánai menyegzőről, illetve Mária eljegyzéséről. Korábban meg szokták ünnepelni a templomban vagy pedig egy falubéli háznál, ahol mindenféle jó falat és persze bor bőven került az asztalra. A kánai menyegzőhöz kötődik Krisztus első csodatétele, mely sokak számára a mulatás biblikus igazolása. Még az egyház számára is az életöröm, a férfi és asszony, Krisztus és Egyház, Lélek és Isten, Föld és Ég szimbolikus-misztikus nászának jelképe. A kánai menyegzőről szóló hosszú vidám ének is említi, hogy a víz borrá változott, és „úgy megforgatták Magdolnát, Mind szétrúgta a papucsát…”

Képfelirat: 
Lakodalmas menet Belezna, 1955.
Tótszerdahelyi esküvői pár (délszláv viseletben) 1942.

Összeállította: Gyanó Szilvia

ESTÉLYI VAGY BÁLI RUHA? – ÖLTÖZKÖDÉSI SZABÁLYOK A 19. SZÁZAD VÉGÉN

Részletek

Készült: 2021. január 18. hétfő, 09:05

Írta: Kunics Zsuzsa

A 19. század második felében és a 20. század elején a családi és társasági élet minden részletét íratlan szabályok szerint alakították, beleértve az öltözködést is.  Megszegésük esetén a büntetés: a társaság megszólása, esetleg a kiközösítés volt.
A megfelelő viselkedés és öltözködés szabályaival rendszeresen foglalkoztak a családi - és képeslapok, számtalan kiadvány, tankönyv jelent meg a témáról.
Az öltözködési szabályok a legrészletesebbek az 1870-1880-as években voltak. A MAGYAR BAZÁR című divatlap így oktatta hölgyolvasóit 1874-ben:
„Estélyi ruhák alatt mi három különféle célra szolgáló öltözetet értünk, mégpedig – először SZÍNHÁZBA ÉS HANGVERSENYRE alkalmazkodó, másodszor DÍSZEBÉDNÉL ÉS BEMUTATÁSNÁL viselendő, és végre kizárólagosan a TÁNCRA SZOLGÁLÓ RUHÁKAT.”
Bár mindhárom estélyi ruha drága selyemből, bársonyból készült, csipke- és gyöngydísszel, a különbség a kivágásban, a dekorációban, illetve a kiegészítők kiválasztásában jelentkezett.
Díszebédnél vagy vacsoránál a hölgyeknek kötelező volt a hosszú ujj, a színházban szintén, ahol a földszinten ékszerekkel, virágokkal díszített frizurát illett viselni, míg a páholyokban nagy kalapot. Az operában volt a legdíszesebb a megjelenés, főleg az első bemutatón.
A színházi páholyokban, az operában, a hölgyeket kísérő uraknak frakkot illett ölteni, viszont a földszinten megfelelt a zsakett is.
Az estélyi ruhák közül mindig a báli ruhák voltak a legragyogóbbak: muszlinból, tüllből vagy selyemből, bársonyból készültek, ujjatlanok, mély kivágásúak voltak, hozzájuk hosszú kesztyű, drága ékszer, csillogó fejdísz illett.
A hölgyek között a legjobb alkalmat egymás túllicitálására a báli szezon nyújtotta. Azonban a bálokon is csak a korosztályuknak, s főként a családi állapotuknak megfelelő ruhát, kiegészítőket viselhettek.
Hogy mi volt az illendő báli viselet, kiderül következő bejegyzésünkből…

Összeállította: Kunics Zsuzsa

Vasárnap, december 6-a Szent Miklós emléknapja és advent második vasárnapja lesz

Részletek

Készült: 2020. december 03. csütörtök, 10:01

Írta: Gyanó Szilvia

Magyarországon december 6-án jön a Mikulás a gyerekekhez. Nem karácsonykor és nem a kéményen át. (Rénszarvas nem él ezen az éghajlaton.) Éjszaka jön, reggelre az ablakba tett, kitisztított kiscsizmába, kiscipőbe hozza az ajándékot. Régen a jó gyerekek piros almát, aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót, később narancsot, cukorkát, csokoládét kaptak. A rossz gyerekek meg krumplit, szenet. (Karácsonykor majd a Jézuska jön, vagy az angyal.)

Szent Miklós, az elszegényedett nemesember lányainak titokban pénzt juttató myrai püspök az ajándékozó Mikulás előképe. Jóval kevésbé ismert az a legenda, mely szerint Miklós feltámasztott három meggyilkolt fiút. A keleti egyházban különösen hangsúlyos a kultusza. Magyarországon elsősorban az ortodox vallású délszláv lakosság körében kedvelt. Miklós a védőszentje a gyermekeknek és családoknak, fiatal lányoknak, diákoknak, tengeren járóknak, molnároknak és kenyérsütőknek, szegényeknek, raboknak, pálinkafőzőknek (és még sok mindenki másnak).

A Mikulásról alkotott mai elképzeléseket nagyban befolyásolják az amerikai filmek és az üzletekben kapható dekorációs kellékek, édességek.

Összeállította: Gyanó Szilvia

Alexandriai Szent Katalin - kis szentkép a néprajzi gyűjteményből

Részletek

Készült: 2020. november 18. szerda, 10:01

Írta: Gyanó Szilvia

A szentkép tág értelemben síkban készült vallásos ábrázolás; szűkebb értelemben a magánájtatosság körébe tartozó grafikai jellegű, kisméretű kép.  A középkori kolostorokban még papírra vagy pergamenre festették a szentképeket. A miniatúrafestés önálló ágaként a 18. század közepétől terjedt, elsősorban német apácakolostorokban. Ekkor még a könyv-miniatúrák stílusában készült egyedi lapok (akárcsak a kódexek) kevesek számára voltak hozzáférhetők. A sokszorosító grafikai eljárások (fa- és rézmetszet, rézkarc) megjelenésével azonban a szentképek tömegcikké váltak, vásárokon és búcsúkon vásárolták őket. Búcsújáró helyeken a szentképeket megáldották, ill. a zarándokok az eredetit érintették és búcsúfiaként vitték őket magukkal, gyakran ajándékozták otthon maradt rokonoknak. A nyomtatott imádságoskönyvek lapjai között a szentképeket könyvjelzőként is használták. A kis szentképek elsődleges funkciója a magánájtatosságban volt: segítették a vallásos elmélyülést.
A színes, dombornyomott, csipkézett szegéllyel ellátott Szent Katalin képecske a kiskanizsai plébániáról került a Thúry György Múzeum gyűjteményébe, Horváth Jánosné és Kiss Nóra gyűjtőmunkája során. Katalint szokásos attribútumaival ábrázolják: keresztben végződő koronás alakja kínzatásának eszközén, a keréken könyököl, rajta hitvallásának szimbóluma, a nyitott könyv (mely egyben bölcsességére is utal), karján a vértanúság és az üdvözülés pálmaága. Hátoldalán kézzel írt kis szöveg: „Emlék Budaházi Zoli.”
A nyugati egyházban Katalin az egyik legkedveltebb nem bibliai szent.  Legendája szerint a szűz vértanú királyi családból származott. A pogány hitre őt áttéríteni akaró filozófusokat a végén ő térítette át a kereszténységre. A császár börtönbe záratta, ott a katonákat térítette meg. Ekkor késes kerekekkel akarták szétszaggatni, de a kerekek széttörtek és megölték a katonákat. Végül lefejezték, de vér helyett tej folyt testéből.  Mivel a hit igazságát olyan hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje. A főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájaként is megjelenik. Börtönbéli kínzatásai miatt a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. Jézus eljegyezte, és megígérte menyasszonyának, hogy meghallgatja mindazokat, akik hozzá könyörögnek pártfogásért. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. Szoptatáskor, fejfájás és nyelvbajok ellen is oltalmul hívták.
A néphagyományban a Szent Mihálytól tartó kisfarsang időszaka Katalin nappal zárul. A csendes, visszafogott, adventi időszak megkezdése előtt ezért volt szokás Katalin-napi bálokat tartani a parasztság és a polgárság körében egyaránt. Időjárásra is jósoltak Katalinkor: „ha Katalin locsog, a karácsony kopog,” valamint lányok és fiúk jövendőbelijüket szokták megálmodni éjszakáján.

Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon I-XVII. (Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János.) 1993-2014. Bp.

Összeállította: Gyanó Szilvia