Múzeumi blog

Úrnapi körmenet 1864-ben

Részletek: Készült: 2020. június 09. kedd, 10:01; Írta: Kunics Zsuzsa

Az 1864. évi Úrnapi körmenetet ábrázoló felvétel a legkorábbi fennmaradt nagykanizsai városképek közé tartozik.
A fényképező személyét nem ismerjük. A körmenet résztvevőit a Felsőtemplom (ma Deák) tér északi oldalán felállított szabadtéri oltárnál örökítette meg.
Az Úrnapi körmenettel az Eucharisztia iránti tiszteletet fejezik ki nyilvánosan a hívek, az Úrnapja az egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma. A körmenet útvonalán általában 4 oltárt, zöld ágakból készített lombsátrat állítottak fel a 4 égtáj felé, ahol az Eucharisztia alapításáról szóló szentírás részeket olvastak fel. A hagyomány szerint a pap baldachin alatt vitte az Oltáriszentséget, előtte fehér ruhás kislányok kosárból virágszirmokat szórtak.
A középkori és koraújkori ünnepélyes budavári körmenetek szokásrendje a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára is hatott.
A körmenet egyben oltalomkérés is volt a természeti csapások, illetve a háborúk ellen. A mezővárosi-falusi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfi tagja részt vegyen a szertartáson.
A helyi lap, a Zala-Somogyi Közlöny tanúsága szerint a nagykanizsai körmeneteken az 1860-as évek elején a város „minden rendű és rangú lakója” részt vett. A „hívők roppant serege”, a város elöljárói, a „tanuló ifjúság”, a céhek tagjai saját zászlóik alatt harangok zúgása, „tarackdübörgések” és katonai díszlövések hangja mellett vonultak végig a „zöld gallyakkal szegélyezett Fő úton a fölállított oltárokhoz, holis a fehérbe öltözött kis leánykák angyalként szórták szét a virágokat...kis kosaraikból.”
A felvételen a szabadtéri oltár mögött a háttérben (jobbra) Theodorovits György városi tanácsos háza látszik (helyén 1896-ban építtette fel Pollák József bőrkereskedő a ma is álló palotát a Deák tér 10. szám alatt). A szomszédos, bal oldalon látható földszintes épületben Leber Ignác cipészműhelye mellett Fasciatti Bertalan cukrászdája működött. Ponyvával fedett terasza fölött jól olvasható a cégérfelirat.
A felvétel megidézi a 156 évvel ezelőtt rendezett egyházi ünnep hangulatát, résztvevőit s a Fő út- Felsőtemplom (ma Deák) tér hajdani épületeit, utcaképét is.

Összeállította: Kunics Zsuzsa

Trianon. Országzászló és irredenta emlmű

Részletek: Készült: 2020. június 04. csütörtök, 12:01; Írta: Kunics Zsuzsa

Trianonra emlékezve Nagykanizsán, a Deák téren állították fel az ország első vidéki országrész-zászlóját, a „Muraköz-Országrészzászló” emlékművet 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap.
A Katolikus Legényegylet közgyűlését követő vacsorán, 1932 tavaszán hangzott el Boda Károly javaslata, hogy Nagykanizsán is emeljenek országzászlót. Felállítását a fővárosi Országzászló- és Ereklyebizottság, s a Magyar Revíziós Liga is támogatta.
A mozgalom az egész országban visszhangra talált, hasonló akciók indultak országrész-zászlók emelésére minden nagyobb határtelepülésen. Az „első vidéki országrész–zászló”-ra nagyarányú gyűjtést szerveztek a Zalai Közlöny segítségével. Az ebből származó első 1200 pengőért vették meg Istók János szobrászművész budapesti műtermében a 235 kilogramm súlyú, 190 centiméter széles bronz turulmadarat. A legutóbbi időkig a szobor alkotójának Istók Jánost tartották. 2019-ben – Tarnóczky Attila kutatása nyomán – derült ki, hogy a talapzatba vésve halványan a „Holló 1900” felirat olvasható. Alkotója valószínűleg Holló Barnabás (1865-1917) volt, s a turul a művész halála után kerülhetett Istók műtermébe.
A „karmai közt a trianoni kígyót tartó”, felrepülni készülő bronz turulmadár talapzatát a kiscímer díszítette, mögötte helyezték el a zászlótartó rudat.
A Ketting Ferenc és Noll József rajzai alapján hímzett díszlobogót a kanizsai nőegyletek ké-szítették. A zászló melletti selyemszalagot a polgári leányiskola növendékei hímezték. Az állandó lobogó a Schütz–cég adománya volt. Trianon emlékére félárbócon lengett mindvégig, amíg a szobor a téren állt. A zászló tövében lévő urnában a történelmi Magyarország 63 vármegyéje földjét helyezték el. Az avatáson 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap Simon György prelátus-kanonok szentelte fe a zászlót és pontifikálta a tábori misét.
A második világháború után az emlékművet lerombolták, a turulmadarat és az országzászló részeit azonban sikerült megmenteni. Az 1945 tavaszán a Városházáról kimenekített zászló tűfestéses címerképeit és a zászlószalagot ma a Thúry György Múzeum őrzi. A bronz szobrot a beolvasztási parancs ellenére a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói elrejtették, később szintén a múzeumba került. A várt újbóli felavatására a Városvédő Egyesületnek köszönhetően 1990 pünkösdvasárnapján, június 3-án került sor.
1934-ben egy újabb emlékművel gazdagodott a város, az Eötvös téren elkészült Hübner Tibor alkotása, a Nagy-Magyarország emlékmű.
A nagykanizsai származású, Salzburgban élő Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett azzal a céllal, hogy abból irredenta emlékművet létesítsenek, s azt a Fő út lezárásaként az Eötvös téren helyezzék el. A szoborpályázatra beérkezett 21 pályamű közül 1934 januárjában Hübner Tibor budapesti műépítész „Süt a nap” jeligéjű tervét fogadták el.
A 10,5 méter magas emlékmű talapzatát képező lépcsősorba 4 kőtömböt iktattak, rajtuk Muhi, Mohács, Arad, Trianon feliratokkal. A lépcsők feletti talapzatra a megmaradt 13 vármegye címerét faragták, köztük nagyobb címerpajzson a magyar címer, Zala megye és a Zrínyiek címere látszott. A talapzaton egy nagyobb oszlop körül 4 kisebb posztamensen a 4 világtáj felé néző, monumentális méretű, 3 méter magas allegorikus szoboralakok álltak: „Anya gyermekével”, „Harcos magyar”, „Magyar paraszt” és „Hungária”, Rápolty budapesti szobrászművész alkotásai. A posztamenseken az elcsatolt vármegyék címereit félig faragták ki. A középső oszlop tetejébe a „Magyar Hiszekegy” sorait vésték, kövei között helyezték el az alapító okmányt 1934. szeptember 27-én. Az emlékművet a szent korona zárta le.
Az avatási ünnepélyt először 1934. október 7-re tűzték ki, de közbejött akadályok miatt négy alkalommal el kellett halasztani. Az utolsó kitűzött napra, 1934. október 28-ára a meghívókat is kiküldték, megtörténtek az előkészületek, de hivatalosan végül sohasem avatták fel az emlékművet.
A szobrot a második világháborút követően ledöntötték, részeit az Eötvös téren lévő víztárolóba szórták be. Az emlékművet a szoboralakok feltárása és restaurálása után 2001. augusztus 12-én avatták fel újra.