A füstmentes világnap ötlete 1971-ben született, amikor az Amerikai Egyesült Államokban, Massachusetts állam kormányzója arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne gyújtsanak rá, és a pénzből, amit aznap dohányárura költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak. 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz. A WHO kezdeményezésére november harmadik csütörtökét nemzetközi szinten is füstmentes nappá nyilvánították.
A kezdeményezés nem volt újkeletű, hiszen az első világháború idején Magyarországon már volt ilyenre példa. Az Auguszta-alap rukkolt elő az ötlettel, hogy 1915. május elsejére füsttelen napot szervez. Ennek keretében a főváros lakosságát szólította meg, hogy ezen az egy napon ne dohányozzon senki, és amit dohányzásra költene, azt adja a rokkant alapnak, aki viszont egy napra sem tud lemondani a dohányzásról, az fizessen „füstadót”.
Az országos rendezvényhez csatlakozott, több más vidéki várossal együtt Nagykanizsa is, ahol a szervezést a Központi Jóléti Iroda vállalta magára. Kanizsán viszont nem május elsején, hanem másodikán, vasárnap került megrendezésre a nagyszabású esemény.
A nemes feladat a város hölgyeinek segítségét igényelte, melynek eredményeként 186 nőt kértek fel, akik a város 20 legforgalmasabb pontján (a Korona Szálló előtt, az Erzsébet királyné téren, a Práger-gyógyszertár előtt stb.) piros és sárga színekben tarkálló esernyős asztaloknál helyezkedtek el, - minden asztalnál 10-15 hölgy – ahol délelőtt 9 órától alkonyatig kellett tevékenykedniük. A feladatuk szerint: „úri hölgyek fognak őrködni, hogy semmiféle nadrágos lény – akár van cigaretta vagy szivar a fejébe dugva, akár nem – megvámolatlanul az asztal előtt el ne haladhasson.” Ehhez rengeteg gyűjtőív, 50 leplombázott persely és gomblyukakban viselendő megváltási jegyek szolgáltak segítségül, melyeket 40 fillértől 10 koronáig terjedő összegekben vásárolhatták meg a dohányosok.
A Zalai Közlöny a következőképp méltatta az eseményt: „Ragyogó nyári nap. Mindent aranyos fénnyel vont be a tündöklő nap s a jótékonyság cselekedete. Komoly, fájdalmas évek szomorúságát volt hivatva elűzni ez a nap megindult jótékonyságával. Feledtetni a mindannyiunk boldogságáért rokkanttá lett hősök szenvedését, s feledtetni a jólét biztosításával a kapott sebek nyomorát, a csonka tagok fájdalmas birtoklását.”

 

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska