Benne vagyunk a farsangban: Vízkeresztkor (január 6.) kezdődött és a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz Hamvazószerdáig tart. Hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Idén sajnos viszonylag rövid: február 16-án lesz húshagyókedd. (A pandémia miatt úgysem tudnánk mulatni.)
A farsangi szokások a farsang végére, a farsang farkára összpontosulnak, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre, de az egész időszak jellemzője a sok mulatság, a tánc, a bálok, a nagy eszem-iszomok. Jól ki kell tombolni magunkat, mielőtt elkezdődik a hosszú, komor böjt.
A fonó, a tollfosztó, vagy a disznótor a különféle dramatikus játékok színtere is volt. Bált leginkább a farsangi időszak végén szoktak tartani. De ekkor volt a lakodalmak ideje is: „A farsang minden keresztyén országban házasulásokra, menyegzőkre és tánczvigalmakra szokott fordíttatni, nemcsak falusi köznépnél, mellyre nézve illyenkor van szünidő minden mezei munkától; hanem a városiaknál, sőt az úri rendnél is.” (Edvi Illés Pál 1857.)
A farsang volt az ideje a házasságkötéseknek, a párválasztásnak, vagyis a folyamatosságnak, a következő generáció biztosításának. A bálok, lakodalmak jó alkalmak voltak arra is, hogy a fiatalok „összejöjjenek”. Nem véletlen, hogy a farsangi időszakban több, a szerelemmel, párválasztással kapcsolatos jeles napot találunk. Vízkereszt utáni második vasárnap/ január 23-án emlékezünk meg katolikus vidékeken a kánai menyegzőről, illetve Mária eljegyzéséről. Korábban meg szokták ünnepelni a templomban vagy pedig egy falubéli háznál, ahol mindenféle jó falat és persze bor bőven került az asztalra. A kánai menyegzőhöz kötődik Krisztus első csodatétele, mely sokak számára a mulatás biblikus igazolása. Még az egyház számára is az életöröm, a férfi és asszony, Krisztus és Egyház, Lélek és Isten, Föld és Ég szimbolikus-misztikus nászának jelképe. A kánai menyegzőről szóló hosszú vidám ének is említi, hogy a víz borrá változott, és „úgy megforgatták Magdolnát, Mind szétrúgta a papucsát…”

Képfelirat: 
Lakodalmas menet Belezna, 1955.
Tótszerdahelyi esküvői pár (délszláv viseletben) 1942.

Összeállította: Gyanó Szilvia