NOVEMBER 11. – AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉNEK EMLÉKNAPJA

Részletek

Készült: 2020. november 11. szerda, 15:05

Írta: Mikó-Baráth Franciska

Az 1914 júliusában kitört első világháború a központi hatalmak vereségével ért véget. Németország képviselői - a vereséget elismerve 1918. november 11-én, az első világháború lezárásaképpen a franciaországi compiègne-i erdőben állomásozó vasúti szerelvényen írták alá a fegyverszünetet.

Ezzel az aláírással ért véget a hozzávetőleg 10 millió ember életét követelő világháború. A megállapodás „a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor” lépett életbe. Ezt tekintik hivatalosan az első világháború végének, és a legtöbb európai országban ezen a napon emlékeznek meg az első világháború áldozatairól.

A múzeum gyűjteményében nagy számban találhatók első világháborús emlékek. A mai napon ezek közül néhány frontfotóval emlékezünk a nagy háború lezárására.

1. kép: Galíciában készült felvétel: gyalogsági állás. A hátoldalán olvasható felirat: „Ellenséges gáztámadást várva.”
2. kép: A galíciai mszaniec-i „hősök temetője”, 1916. május 8. Bálits Ferenc kadett asp. 7/48. felvétele. A fotó hátoldalán „Szüleimnek” felirattal.

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska

Nagykanizsa első állandó műtermi fényképésze, Mikolasch Sámuel (1826-1902)

Részletek

Készült: 2020. július 17. péntek, 10:01

Írta: Kunics Zsuzsa

A város első állandó műtermét, „fényirdáját” MIKOLASCH SÁMUEL „FÉNYKÉPÉSZ, OLAJ- ÉS SZOBAFESTÉSZ” nyitotta meg. Mikolasch József festő és Korein Betti gyermekeként 1826-ban Zalaegerszegen született. Vállalkozását 24 évesen, 1850-ben alapította Nagykanizsán.
Nem tudni, fényképezéssel mikor kezdett foglalkozni, de a Zala-Somogyi Közlöny 1862 júliusától megjelenő első számaiban már fényképészeti „Salon”-ját ajánlotta, s kezeskedett az általa készített képek „természethűségéért”.
Üveg-műterme pontos címét nem ismerjük, a „piarista templom mellett”, a ”piarista utcában”, „a piaristák temploma átellenében” olvasható helyszínként a hirdetésekben. Az egykori Felsőtemplom tér (ma Deák tér) keleti oldalán, a piaristák által gondozott Felsőtemplom mellett álló földszintes épületekben működhetett, valószínűleg a Wusztl Alajos szappanos mester, városi kamarás, majd özvegye tulajdonában lévő 417. sorszámú városi házban, annak a templom melletti kis utcácskára néző udvari épületében (ma a Deák tér 7. számú ún. Kőnig-ház áll a helyén).
Felvételei közül – jelenleg – alig több mint egy tucatot ismerünk. Datálás, megnevezés azonban általában nem szerepel rajtuk, így legtöbbször nem lehet tudni, kiket ábrázolnak. Néhány fényképe régi családi fotóalbumokban pihen, de a családtagok már nem tudják megnevezni az ábrázolt személyeket, sőt a rokonság fokát sem.
Mikolasch Sámuel fényképezőgépe örökítette meg TOTOLA JÁNOS neves kanizsai KALAPOSMESTER alakját  (1. Kép) és valószínűleg Cser József tanítóét.
A zalaszentgróti születésű Totola János (1840-1910) az 1860-as években az akkor Sétatérnek nevezett, későbbi Eötvös tér 25. szám alatt nyitotta meg kalapos műhelyét. Több mint száz éven keresztül a család három generációja követte őt a mesterségben és a műhelyben (Totola-Pacsirszky- műhely). Mikolasch az 1870-es években örökítette meg a kalaposmestert, magyaros kabátban, szűk zsinóros nadrágban, ráncos szárú csizmában, nyakában világos színű, csomóra kötött nyakkendőt visel. Bal kezét – a kor szokásos beállításának megfelelően – egy asztalkán nyugtatja (ezen helyezték el kalapját is), jobb kezében egy hosszú szárú pipát tart.
A kép jobb oldalán látható, zsinórral elkötött drapéria Mikolasch több felvételén megjelenik. Az esztergályozott és faragással gazdagon díszített támlás asztalka is az egyik alap műtermi berendezésének számíthatott, több egész alakos férfiportré háttereként feltűnik.
Mikolasch a fényképek készítése mellett templom- és szobafestészetre, „czég-festésre”, ajtó, ablakok mázolására, „fán és ércen aranyozások” elkészítésére is vállalkozott. A fényképezésből származó jövedelme valószínűleg nem volt elegendő egyre bővülő családja eltartására, Lőwy Teréziával 1862-ben kötött házasságából négy gyermeke született.
1876-ban műtermével átköltözött a Főtérre (ma Erzsébet tér). 1876 márciusától már a „Zöldfa vendéglő átellenében” a tér északi oldalán álló, ún. Csoportházakban lévő lakása szerepelt a hirdetésekben.
Az 1880-as évek közepéig működött fényképészként, 1886 januárjától azonban már csak festőként ajánlotta magát. Idős korában, az 1890-es években megjelenő hirdetésekben nevét magyaros írásmóddal, Mikolásként használta.
Több mint ötven éven keresztül vezette vállalkozását, 76 éves korában, 1902. június 1-jén Nagykanizsán, az Erzsébet tér 24. szám alatti lakásukban, a Csoportházakban hunyt el. Haláláról mindkét helyi lap megemlékezett, a Zalai Közlöny hírlapírója „városunk egyik legrégibb és legbecsültebb iparosa”-ként méltatta.

Képek:
1. kép Totola János kalaposmester portréja, 1870-es évek
2.kép Testvérpár Mikolasch Sámuel műtermében, 1860-as évek

Összeállította: Kunics Zsuzsa

Mathea Károly (1861-1933), az ismert – ismeretlen kanizsai fényképész

Részletek

Készült: 2020. június 25. csütörtök, 15:05

Írta: Kunics Zsuzsa

A századforduló – századelő legismertebb s leghosszabb ideig működő fényképészmestere Nagykanizsán Mathea Károly volt. Róla mégis évtizedeken keresztül alig tudtunk valamit.
A „Fényírók Nagykanizsán 1860-1930” című időszaki tárlatunkon már kiemelten mutatjuk be Bazárudvari műtermét, ismertetjük életútját, tevékenységét. Rekonstruáltuk műtermét, s kirakati szekrényét, a korabeli bútorokkal berendezett „felvételi szobában” bemutatjuk a mester Rapid típusú műtermi fényképezőgépét is.
MATHEA KÁROLY (MIHÁLY) eredeti neve MATHIA volt, a szinte egész élete során használt név, a Mathea hivatalos anyakönyvi elírás eredménye. Eperjesen született 1861-ben, édesapja, Mattia/ Mathia András tímármester volt, édesanyja Malinovszky Mária.
A következő 34 éve még szinte ismeretlen előttünk, nem tudjuk, ki volt a mestere. Esetleg az ekkor Eperjesen működő – a magyar fényképészet úttörőjének nevezett –Divald Károly tanítványa lehetett vagy tőle látta hivatására a példát.
Nagykanizsára mindenesetre már „kitűnő szakképzettségű fényképészként” érkezett.
A Dél-Zalai Takarékpénztár 1881-ben felépült díszes székházában, a Bazárépületben megnyitott napfény-műterem vezetését a később országosan ismert fényképésztől, Uher Ödöntől vette át Mathea Károly 1895 májusában. Korai felvételei hátoldalán még Uher Ödön utódaként hirdette magát.
A „jeles fiatal fényképész” hamarosan a város ismert mesterévé, tevékeny polgárává vált. Nagykanizsa köztiszteletben álló lakóit, neves családjait fényképezte évtizedeken keresztül, felvételek ezrei kerültek ki a kezei közül.
Nem csak a város elitje látogatta műtermét, számos felvételt készített a környező falvakból és Kiskanizsáról érkező parasztcsaládok tagjairól is, akik jeles alkalmakkor keresték fel. A Kanizsa környéki falvak népviseletét ábrázoló fényképeinek üvegnegatívjai közül 302 darab a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményébe került. A „Fényírók” kiállításban ebből az együttesből is látható egy válogatás.
Az I. világháború alatt nagy számban készített olyan fényképeket, melyeket a bevonuló katonák vittek magukkal vagy a fronton harcolóknak küldték ki a hozzátartozók. Ő fényképezte a 48. gyalogezred tisztikarát is az eskütételkor, a frontra indulás előtt, 1914 augusztusában.
Jelentős városi, egyesületi ünnepségek, rendezvények megörökítését köszönhetjük neki, számos osztálykép, tablókép került ki a műterméből. Városképei közül a piarista gimnázium Eötvös téri régi épületéről 1895-ben készült eredeti fényképei ismertek.
Legnagyobb szakmai elismerését a Pécsi Országos Kiállításon és Vásáron érte el 1907-ben, ahol ezüst éremmel tüntették ki. Ezt ezután reklámként a fényképei versoján is megjelentette.
A városban megtalálta családi boldogságát is. 1900 februárjában feleségül vette a nála asszisztensként dolgozó, Nagy Mária Gizellát (Nagy József csizmadiamester és Topolics Mária 19 éves leányát). Három gyermekük született: Mária, Károly Tivadar, végül 1906-ban Elemér, aki 1915. február 15-én hosszas betegség után, 8 évesen elhunyt. Gondos nevelést biztosítottak gyermekeiknek.
MÁRIA a helyi Polgári Leányiskola után a pozsonyi Felső Kereskedelmi Iskolában érettségizett. 1922-ben dr. Abay (Neubauer) Gyula jogász, közgazdász (később a pécsi Erzsébet Tudományegyetem professzora, a jogi kar dékánja) vette nőül.
KÁROLY már a kanizsai gimnáziumban kitűnt zenei tehetségével, tanár, bölcsészdoktor, neves zenetudós, zeneszerző, népzenekutató lett. (A nagykanizsai piarista gimnázium vegyeskara 1998 óta viseli MATHIA KÁROLY nevét.)
Mathea Károly köztiszteletnek örvendett a városban, sokan szerették a „jó kedélyű, társaságkedvelő” fényképész–mestert. Szinte élete végéig a műteremben dolgozott. 1926 után valószínűleg – a címtárakban említett – Fényes Berthold fényképész végezte már mellette a napi feladatokat. Tevékenysége megszűnése éveként 1932 szerepel a Betűsoros Iparos lajstromban, műtermi berendezését eladta, feleségével Budapestre költözött. Itt, a Ferenc körút 38. szám alatt hunyt el, gyermekei körében, 1933. január 20-án, 71 évesen.
Tartós örökséget hagyott maga után. Emlékét a mai napig őrzik – nem csak a családtagjai és a város történetét kutatók, hanem – a fennmaradt, általa készített, a kanizsai polgárokat és a városkörnyéki falvak lakóit ábrázoló portrék ezrei.

Képek:
Mathea Károly fényképész 1908 körül (Magántulajdon)
Mathea Károly, felesége Nagy Mária Gizella és gyermekeik: Mária, Elemér és Károly Tivadar 1909 körül (Magántulajdon)

Összeállította: Kunics Zsuzsa

38 neves kanizsai férfi portréja, 1880

Részletek

Készült: 2020. június 16. kedd, 10:01

Írta: Kunics Zsuzsa

A Dél-Zalai Takarékpénztár – főként a „falu népének szolgálatára” – 1870-ben alakult Eperjesy Sándor és négy ügyvédtársa kezdeményezésére. A 10 éves fennállása alkalmából 1880 márciusában tartott közgyűlésen „tartalomdús üdvözlő beszéddel” ünnepelték az igazgatóságot s élén „a pénzügyi ismeretekben gazdag, teljes odaadással működő” Eperjesy Sándor elnököt.
Az intézet tanácstermében leleplezték az elnök életnagyságú arcképét, s az alkalomra az igazgatóság portréit tartalmazó díszalbumot készíttettek. A fekete bőrbe kötött, ezüstözött rátétes FÉNYKÉPALBUM 38 kabinetportrét tartalmaz, melyeket a VARGA TESTVÉREK a Főtéren, a Vízlendvay-házban (ma Erzsébet tér 19.) működő „fényképészeti üvegtermükben” készítettek.
Az album – az igazgatóság tagjai sorában – a város életében döntő szerepet játszó kereskedők, gyárosok, vállalkozók, ügyvédek, orvosok arcmását őrzi.
Az alapító elnök EPERJESY SÁNDOR mellett a felvételeken megörökítették WEISER JÓZSEF gépgyáros, kereskedő, BLAU PÁL, a Blau M. Fiai cognac-gyár, BETTLHEIM GYŐZŐ, a Bettlheim-féle szalmahüvely és nádszövőgyár tulajdonosait. Szerepel közöttük az Első Nagykanizsai Gépgyár, Kazánkovács, Vas- és Érczöntöde (a későbbi Mercur Vasművek) alapítói, tulajdonosai: BACHRACH GYULA és HIRSCHL (HARKÁNYI) EDE portréja is, akik a város ismert építési vállalkozói voltak. A belváros kiemelkedő köz- és magánépületei dicsérik a szaktudásukat (Városi Kórház, 20. gyalogezred laktanyája, Polgári Leányiskola épülete, Bazárépület stb.)

Ebből a helytörténeti szempontból értékes forrásból ismerjük GRÜNHUT FÜLÖP és fia, ALFRÉD gabonakereskedők arcmását (Grünhut Alfréd neves műgyűjtő volt, numizmatikai- és metszetgyűjteményének egy részét ma a múzeum őrzi), EBENSPANGER (ELEK) LIPÓT bor-, bőr-, terménykereskedő, földbirtokos; LÖWINGER IGNÁCZ gabonakereskedő portréját is. A Varga Testvérek megörökítették DR. SCHREYER LAJOS sebészt, kir. törvényszéki és pályaorvost, városi képviselőt és DR. SZUKITS NÁNDOR orvost; a város neves ügyvédei közül többek között DR. OROSZVÁRY GYULÁT (ki az Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke is volt), DR. TUBOLY GYULÁT, Zala vármegye tb. ügyészét s DR. HERTELENDY BÉLÁT, aki 1889-től országgyűlési képviselő lett, s alapító elnöke a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárnak.
A kabinetportrék sorában megtalálható ID. BENTZIK FERENCZ, a sánci uradalom bérlője, és fia, DR. BENTZIK FERENCZ ügyvéd fiatalkori portréja is. Utóbbi 1877-től volt a Dél-zalai Takarékpénztár igazgatósági tagja, később elnöke lett, 1879 és 1914 között városi tiszti ügyészként meghatározó szerepe volt a város vezetésében, évtizedeken keresztül a Polgári Egylet megbecsült elnökeként is tevékenykedett.
„Varga G.& J.” (Varga György és János) a kanizsai működésükkel párhuzamosan Zágrábban is műtermet tartottak fenn. Emellett 1881-től kibérelték a Dél-Zalai Takarékpénztár akkor felépült székházában, az ún. Bazárépületben kialakított napfényműtermet is, ahol Varga János kezdett dolgozni. Az ebből az időszakból származó fotókon jelenik meg először külön a nevük fényképeik verzóján: „Varga J.” és „Varga György”.  Az 1880-as évek közepétől valószínűleg már csak Zágrábban tevékenykedtek. Munkájuk elismeréseként 1900 körül megkapták a császári és királyi udvari fényképész címet.

Képek:
1. kép: Eperjesy Sándor (1831 -1906) ügyvéd, a Dél-Zalai Takarékpénztár alapítója, 1870 és 1876 között igazgatója, majd haláláig elnöke.
2. kép: Weiser József (1845- 1918) kereskedő, gépgyáros

Összeállította: Kunics Zsuzsa