A város első állandó műtermét, „fényirdáját” MIKOLASCH SÁMUEL „FÉNYKÉPÉSZ, OLAJ- ÉS SZOBAFESTÉSZ” nyitotta meg. Mikolasch József festő és Korein Betti gyermekeként 1826-ban Zalaegerszegen született. Vállalkozását 24 évesen, 1850-ben alapította Nagykanizsán.
Nem tudni, fényképezéssel mikor kezdett foglalkozni, de a Zala-Somogyi Közlöny 1862 júliusától megjelenő első számaiban már fényképészeti „Salon”-ját ajánlotta, s kezeskedett az általa készített képek „természethűségéért”.
Üveg-műterme pontos címét nem ismerjük, a „piarista templom mellett”, a ”piarista utcában”, „a piaristák temploma átellenében” olvasható helyszínként a hirdetésekben. Az egykori Felsőtemplom tér (ma Deák tér) keleti oldalán, a piaristák által gondozott Felsőtemplom mellett álló földszintes épületekben működhetett, valószínűleg a Wusztl Alajos szappanos mester, városi kamarás, majd özvegye tulajdonában lévő 417. sorszámú városi házban, annak a templom melletti kis utcácskára néző udvari épületében (ma a Deák tér 7. számú ún. Kőnig-ház áll a helyén).
Felvételei közül – jelenleg – alig több mint egy tucatot ismerünk. Datálás, megnevezés azonban általában nem szerepel rajtuk, így legtöbbször nem lehet tudni, kiket ábrázolnak. Néhány fényképe régi családi fotóalbumokban pihen, de a családtagok már nem tudják megnevezni az ábrázolt személyeket, sőt a rokonság fokát sem.
Mikolasch Sámuel fényképezőgépe örökítette meg TOTOLA JÁNOS neves kanizsai KALAPOSMESTER alakját  (1. Kép) és valószínűleg Cser József tanítóét.
A zalaszentgróti születésű Totola János (1840-1910) az 1860-as években az akkor Sétatérnek nevezett, későbbi Eötvös tér 25. szám alatt nyitotta meg kalapos műhelyét. Több mint száz éven keresztül a család három generációja követte őt a mesterségben és a műhelyben (Totola-Pacsirszky- műhely). Mikolasch az 1870-es években örökítette meg a kalaposmestert, magyaros kabátban, szűk zsinóros nadrágban, ráncos szárú csizmában, nyakában világos színű, csomóra kötött nyakkendőt visel. Bal kezét – a kor szokásos beállításának megfelelően – egy asztalkán nyugtatja (ezen helyezték el kalapját is), jobb kezében egy hosszú szárú pipát tart.
A kép jobb oldalán látható, zsinórral elkötött drapéria Mikolasch több felvételén megjelenik. Az esztergályozott és faragással gazdagon díszített támlás asztalka is az egyik alap műtermi berendezésének számíthatott, több egész alakos férfiportré háttereként feltűnik.
Mikolasch a fényképek készítése mellett templom- és szobafestészetre, „czég-festésre”, ajtó, ablakok mázolására, „fán és ércen aranyozások” elkészítésére is vállalkozott. A fényképezésből származó jövedelme valószínűleg nem volt elegendő egyre bővülő családja eltartására, Lőwy Teréziával 1862-ben kötött házasságából négy gyermeke született.
1876-ban műtermével átköltözött a Főtérre (ma Erzsébet tér). 1876 márciusától már a „Zöldfa vendéglő átellenében” a tér északi oldalán álló, ún. Csoportházakban lévő lakása szerepelt a hirdetésekben.
Az 1880-as évek közepéig működött fényképészként, 1886 januárjától azonban már csak festőként ajánlotta magát. Idős korában, az 1890-es években megjelenő hirdetésekben nevét magyaros írásmóddal, Mikolásként használta.
Több mint ötven éven keresztül vezette vállalkozását, 76 éves korában, 1902. június 1-jén Nagykanizsán, az Erzsébet tér 24. szám alatti lakásukban, a Csoportházakban hunyt el. Haláláról mindkét helyi lap megemlékezett, a Zalai Közlöny hírlapírója „városunk egyik legrégibb és legbecsültebb iparosa”-ként méltatta.

Képek:
1. kép Totola János kalaposmester portréja, 1870-es évek
2.kép Testvérpár Mikolasch Sámuel műtermében, 1860-as évek

Összeállította: Kunics Zsuzsa