A szentkép tág értelemben síkban készült vallásos ábrázolás; szűkebb értelemben a magánájtatosság körébe tartozó grafikai jellegű, kisméretű kép.  A középkori kolostorokban még papírra vagy pergamenre festették a szentképeket. A miniatúrafestés önálló ágaként a 18. század közepétől terjedt, elsősorban német apácakolostorokban. Ekkor még a könyv-miniatúrák stílusában készült egyedi lapok (akárcsak a kódexek) kevesek számára voltak hozzáférhetők. A sokszorosító grafikai eljárások (fa- és rézmetszet, rézkarc) megjelenésével azonban a szentképek tömegcikké váltak, vásárokon és búcsúkon vásárolták őket. Búcsújáró helyeken a szentképeket megáldották, ill. a zarándokok az eredetit érintették és búcsúfiaként vitték őket magukkal, gyakran ajándékozták otthon maradt rokonoknak. A nyomtatott imádságoskönyvek lapjai között a szentképeket könyvjelzőként is használták. A kis szentképek elsődleges funkciója a magánájtatosságban volt: segítették a vallásos elmélyülést.
A színes, dombornyomott, csipkézett szegéllyel ellátott Szent Katalin képecske a kiskanizsai plébániáról került a Thúry György Múzeum gyűjteményébe, Horváth Jánosné és Kiss Nóra gyűjtőmunkája során. Katalint szokásos attribútumaival ábrázolják: keresztben végződő koronás alakja kínzatásának eszközén, a keréken könyököl, rajta hitvallásának szimbóluma, a nyitott könyv (mely egyben bölcsességére is utal), karján a vértanúság és az üdvözülés pálmaága. Hátoldalán kézzel írt kis szöveg: „Emlék Budaházi Zoli.”
A nyugati egyházban Katalin az egyik legkedveltebb nem bibliai szent.  Legendája szerint a szűz vértanú királyi családból származott. A pogány hitre őt áttéríteni akaró filozófusokat a végén ő térítette át a kereszténységre. A császár börtönbe záratta, ott a katonákat térítette meg. Ekkor késes kerekekkel akarták szétszaggatni, de a kerekek széttörtek és megölték a katonákat. Végül lefejezték, de vér helyett tej folyt testéből.  Mivel a hit igazságát olyan hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje. A főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájaként is megjelenik. Börtönbéli kínzatásai miatt a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. Jézus eljegyezte, és megígérte menyasszonyának, hogy meghallgatja mindazokat, akik hozzá könyörögnek pártfogásért. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. Szoptatáskor, fejfájás és nyelvbajok ellen is oltalmul hívták.
A néphagyományban a Szent Mihálytól tartó kisfarsang időszaka Katalin nappal zárul. A csendes, visszafogott, adventi időszak megkezdése előtt ezért volt szokás Katalin-napi bálokat tartani a parasztság és a polgárság körében egyaránt. Időjárásra is jósoltak Katalinkor: „ha Katalin locsog, a karácsony kopog,” valamint lányok és fiúk jövendőbelijüket szokták megálmodni éjszakáján.

Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon I-XVII. (Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János.) 1993-2014. Bp.

 

Összeállította: Gyanó Szilvia