Tekintse meg "virtuális" kiállításunkat

„NE BÁNTSD A MAGYART!” (Zrínyi Miklós)

IRREDENTA KÉPESLAPOK A THÚRY GYÖRGY MÚZEUEM GYŰJTEMÉNYÉBŐL

A Trianonban Magyarországra kényszerített béke rendelkezései, a trianoni határok ellen küzdő mozgalom irredentizmusként vonult be a köztudatba. A két világháború között a legkülönbözőbb – nem csak az irredenta – szervezetek igen heves propagandatevékenységet fejtettek ki. 

Az irredenta képeslapok kiadói között természetesen szerepelnek az irredenta szervezetek, de rajtuk kívül számtalan egyesület, bizottság jelentetett meg ilyen képes levelezőlapokat. A leggyakrabban előforduló kiadók:

Ereklyés Országzászló Nagybizottsága
Magyar Nemzeti Szövetség Országos Propaganda Bizottsága
Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája

Az 1920-as évek kiadványai közül művészi színvonalával  és nyomdai minőségével kiemelkedik a kor tucattermékei közül a La culture magyare sous le joug étranger (A magyar kultúra idegen iga alatt) című, színes, kőnyomatos sorozat, amely a határokon kívülre került műemlékeinket mutatja be.
A politikai karikatúralapok közül messze kimagaslik Márton Lajos 1932-es „Trianoni lapsorozata”.
Az első bécsi döntést követően az irredenta kiadványok újabb hulláma indult el, amelyek részben jótékonysági és segélyakciókat szolgáltak, közülük a Felvidékért, Erdélyért és a Délvidékért című nagyméretű színes lapok külön említendők.
Az irredenta lapok tervezői között az alábbi neveket találhatjuk: Balázsfy, Haranghy, Helbing, Fáy, Köves, Krémer, Lamoss, Mészáros, Némethy, Péczely, Pólya, Rausch, Szilágyi P., Sztankó, Tary, Unghváry, Wenzl.

Összeállította: Kunics Zsuzsa és Mikó-Baráth Franciska
Képfeldolgozás és retusálás: Hohl Zoltán és Horváth Mónika

A Magyar Hiszekegy

A Magyar Hiszekegy a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége által 1920-ban kiírt, a magyarság akkori életérzését a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban megjeleníteni hivatott pályázatra érkezett pályamű, melyet Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881-1923) írt.
A Magyar Hiszekegy címmel érkezett három soros ima a Horthy-korszak „nemzeti imája” lett. A később Hitvallás címen 15 szakaszossá bővített verset Szabados Béla zenésítette meg. Az ima, illetve belőle a dal olyan korszakban keletkezett, melyben nem volt olyan politikai irányzat, mely ne értett volna egyet a határrevízióval.
Az eredeti pályamű:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.” 

A Magyar Hiszekegy bejárta a korabeli magyar sajtót, a korszak olyan neves írónak műveivel együtt jelent meg az Irredenta című kötetben (1921), mint Heltai Jenő vagy Herczeg Ferenc. Műve sikerén felbuzdulva Papp-Váryné 1921-ben Hitvallás címmel tizenöt szakaszos verssé bővítette ki:

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót, ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél. Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,	Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a házatája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar legyen hited s tied a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”
A Magyar Hiszekegyet iskolai tankönyvek, füzetek borítójára nyomtatták, falvédőkre hímezték, napi- és hetilapok oldalain került mindenki szeme elé, alig volt a korszakban hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el. Terjesztésére még országos bizottság is alakult. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. október 27-én elrendelte, hogy minden iskolában a tanítás elején és végén is szavalják el a tanulók a magyar Hiszekegyet. A Rákosi Jenő által elnökölt bírálóbizottság Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna költőnő Magyar Hiszekegy című írása mellett győztesnek hirdette ki a B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán által kitalált „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” mottót a jelmondat kategóriában. Az ima a Horthy-korszak „nemzeti imádsága”, a jelmondattal együtt pedig a magyar irredentizmust és revizionizmust máig kifejező „himnusza”, illetve jelmondata lett. Utóbbinak gyakori verziója, átirata még a „Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország”, melyben az „egész” szót a „Nagy” helyettesíti.

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna

A Kassa melletti Jánokon született 1881-ben régi abaúji nemesi család sarjaként. Apja gömrői főispán volt, férje honvéd ezredes, négy gyermekük született.
Háborús visszhangok címmel már korábban is jelent meg verseskötete, nevét azonban a pályadíj elnyerése tette ismertté és ezáltal lett a kor legtöbbet idézett poétája.
Alig negyvenkét évesen hunyt el. Díszsírhelyet a Kerepesi temetőben kapott, síremlékére a Hiszekegyet vésték.
A trianoni békeszerződés aláírása után kialakult revíziós és irredenta törekvéseket az a széles körben elterjedt embléma fejezte ki a leghatásosabban, amely az új határokat a történelmi Magyarország határai közé rajzolva tartalmazta, alatta a Nem! Nem! Soha! jelszóval. Ez a kép valósággal elárasztotta a Horthy-korszak mindennapjait: megjelent különféle nyomtatványokon, jelvényeken, ajtóra szerelhető színes plaketteken, képeslapokon, iskolai taneszközökön, szódásüvegeken, hamutartókon, mindenféle dísztárgyakon és az első világháborús emlékműveken is.
József Attila fiatalkorában, 1922-ban a Nem, nem, soha! címmel írt verset, ami azonban 1989-ig semmilyen formában nem jelent meg, legfeljebb csak említést tehettek róla, így a nagyközönség nem ismerhette. A vers a trianoni békeszerződésre reflektál erősen hazafias hevülettel, az ott elvesztett területek visszafoglalását vetítve előre, egyúttal pedig tökéletesen kifejezve az akkori közhangulatot.
Bár a címre hasonlító szlogen számtalan propagandakiadványon és propagandaterméken szerepelt, és a Területvédő Ligának is a nem hivatalos jelszavává vált („Nem! Nem! Soha!” formában), a versnek és ennek a szlogennek szinte bizonyosan semmi köze egymáshoz, ugyanis József Attila sohasem publikálta, és Juhász Gyula kivételével a korszakban vélhetően senki sem ismerte.