Pátrón (ma Nemespátró, Zala m.) húsvét vasárnapján, a délutáni istentisztelet után a templom előtti téren került sor a húsvéti tojásosztásra. Az ajándékokat hímzett, vagy szépen szövött „paszitos vékaruhába” fogták össze a keresztanyák, és mint egy batyut vitték magukkal a templomba, vagy kistáskába tették. Régebben hímes tojás és narancs került a csomagba, az 1960-as években a tojás és a narancs mellé csokoládét és kis dísztárgyat, játékot is tettek. A kapott tojásokat a gyerekek édesanyjuk vékaruhájába tették. Amikor nem lehetett narancsot kapni (háború alatt), akkor egy szép nagy alma került a batyuba.
Sok ajándék került kiosztásra, mivel Pátrón egy gyereknek 4-5 keresztanyja is volt. A gyerekek születésüktől házasságkötésükig számíthattak keresztanyjuktól húsvéti ajándékra. A beteg keresztgyereket otthon látogatta meg a keresztanya. A kislányok a legszebb hímes tojást félretették mátkatojásnak, a többivel pedig játszottak: kisasszonyosat, cicásat vagy labdáztak velük.
Szomjas Károly 1964-es fényképsorozatához Kerecsényi Edit készített leírásokat. Egy közösségi húsvéti népszokást örökít meg, mely az evangélikus templom előtt zajlik, a falu szeme láttára. (A férfiak a templom lépcsőjén állva figyelték az asszonyokat és a gyerekeket.) A vallásos, így a húsvéti népszokások tekintetében is, többnyire a katolikus felekezetű hívek hagyományait szoktuk vizsgálni, hiszen a reformáció nem tartotta elfogadhatónak a bűnbánattal, böjttel, túlzott szent- és Mária-kultusszal kapcsolatos (többnyire paraliturgikus) tevékenységeket. Ezért is különleges Szomjas Károly és Kerecsényi Edit 1964-es pátrói gyűjtése az evangélikus templom előtti téren.