A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap (mátkáló vasárnap). Zala és Somogy megyében a 20. század közepéig fennmaradt a szertartásos barátságkötés szokása, a komálás, mátkálás. Gyakran említik a hímes tojások szerepét a lányok közti barátságok létrejöttében, megerősítésében. Tótszentmártonban a lányok a keresztanyjuktól kapott hímes tojások kicserélésével örök barátságot kötöttek egymással. A „szesztra” megnevezést használták barátnőjükre. Általában húsvéthétfőn vagy fehérvasárnap fogadtak egymásnak mátkaságot a lányok. Ritkán előfordult, hogy fiú-lány között köttetett a barátság, de fiú fiúval sosem mátkált. Nemespátrón a keresztanyáktól kapott „mátkatojásokat” cseréltek egymással a jó barátnők, egész életükben magázták és mátkámnak szólították egymást. Felsőrajkon saját maguk hímezte tojással „komáltak”. A lényeg, hogy húsvéti tojást is tartalmazó ételcsomagot cseréltek egymással a barátnők, többnyire szertartásos keretek között. Az ajándékot személyesen vagy küldött által juttatták el a kiszemeltnek, többnyire egy kisebb lánnyal, vers, mondóka vagy dal kíséretében adják át:
 |
„Komatálat hoztam, |
| Komázás Somogyban Malonyay Dezső: A magyar nép művészete III. kötetében | |
|
Irodalom Impresszum |
|