Az egész magyar nyelvterületen a húsvéti népszokások legtöbbjénél a tojás, főként a díszített, a hímes tojás a szokások elengedhetetlen tartozéka. Nagykanizsa környékén a hímes tojás kétszer kap fontos szerepet: először vasárnap délután, amikor a keresztszülők vagy szomszédok ajándékozzák, másodszor húsvéthétfőn vagy a húsvétot követő ún. mátkáló vasárnap. Ekkor a fiatal lányok cserélnek legkedvesebb barátnőjükkel hímes tojást, ezzel életre szóló barátságot (mátkaságot, komaságot) fogadva egymásnak.

Általános szokásként élt/él Zalában és Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozzák keresztgyermekeiket. A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék rend szerint hímes tojás és alma. A legszebb almákat már ősszel félretették erre az alkalomra. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, az 1960-as évektől játék, könyv, dísztárgy is. Kiskanizsán egyik évben a keresztanya látogatta meg keresztgyerekét, másik évben fordítva. Zalaváron fehérrel hímzett „pirostojásos kendőben” vitte a keresztanya az egyszínűre festett tojást.

A húsvéti tojásból a locsolásért adott jutalom, szerelmi ajándék csak a későbbiekben lett - a locsolkodás csak az 1930-as években vált általánossá. Némely helyen húsvétkor a lányok vesszőzése volt szokásban. Tótszerdahelyen vízzel és korbáccsal jártak a fiúk, minden háznál megkorbácsolták és megöntözték a lányokat​

Fiatal leány húsvétra készített hímes tojásokkal. Semjénháza (Zala m.), 1958. F: Kerecsényi Edit	Leányok húsvétra készített hímes tojásokkal. Semjénháza (Zala m.), 1958. F: Kerecsényi Edit	Ablakba tett hímes húsvéti ajándékok: narancs, cukorkák, húsvéti nyuszi, hímes és bakelit tojások. Pátró (Nemespátró, Zala m.), 1959. F: Kerecsényi Edit
Gyerekek hímes tojásokkal. Semjénháza (Zala m.), 1958. F: Kerecsényi Edit		Hímestojások a tisztaszobában. Molnári (Zala m.) F: Kerecsényi Edit