Színes nyomat (litográfia) gazdagon díszített aranyozott keretben. Felirata: „Petőfi a nagyszebeni ütközetben 1849. március 11.”. A paszpartun feltüntették a kiadót – a Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt.-t (Budapest) – valamint a „Festette STYKA” megjegyzést is.

A nagyméretű kép egykori tulajdonosával, Horváth Györggyel együtt költözött Kiskanizsáról Nagykanizsa keleti városrészébe. Kiskanizsán a tisztaszoba falán lógott, mindig nagy becsben tartották. A szülői ház eladása után még sokáig díszítette tulajdonosának nagykanizsai panellakását. Nem mindenki gondolta panelba illőnek a nagyszülői hagyatékból származó tárgyat, de Horváth György ragaszkodott hozzá, féltett kincsként „őrizgette”. Halála után lánya, Nóra a képet a múzeumnak ajándékozta.

Petőfi a nagyszebeni ütközetben
Kultúrtörténeti háttér

A 19. században, különösen az 1848-49-es szabadságharc leverése után a nemzeti jelképek, mint például a címer vagy a magyar történelem jellegzetes alakjai, a lakáskultúra gyakori elemeivé váltak. Maga a szabadságharc, annak eseményei és a hozzá kötődő személyek (pl. Kossuth, Bem, Petőfi) a 19. század második felében a nyomdai sokszorosítási eljárások rohamos fejlődésének és tömegessé válásának köszönhetően valamilyen formában helyet kaptak az otthonokban, többnyire a tisztaszobában vagy a szentsarok falán.
Jan Styka (1858-1925) lengyel könyvillusztrátor, történelmi-, vallási- és csataképfestő, pályafutása során számos portrét és vallási tárgyú képet készített. 1897-ben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára festette meg Erdélyi körkép (vagy „Bem és Petőfi” vagy „A Nagyszebeni csata”) című panorámaképét. A mű elkészítésére a Bánffy-kormánytól kapott megbízást. A témát, az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát a művész választotta. Döntésében jelentős szerepet játszott, hogy így a lengyel Bemet és a magyar Petőfit együtt ábrázolhatja. Styka Lwówban (Lembergben) dolgozott a képen. A munkában egy festőművész-csapat segítette, a lengyel nemzetiségű Zygmunt Rozwadowski, Michal Wywiórski és Tadeusz Popiel, a német Leopold Schönchen továbbá a magyar Margitay Tihamér, K. Spányi Béla és Vágó Pál.
A tipikus méretű, (15 x 120 m) körpanoráma-festmény a tavaszi hadjárat egyik dicsőséges pillanatát, a nagyszebeni csatát, illetve Bem József és Petőfi Sándor alakját jelenítette meg. A magyar közönség 1898 márciusában láthatta Budapesten, majd Európa több városában is kiállították. 1908-ban Styka a képet szétvágta (elszámolási egyet nem értés miatt) és részenként külön-külön értékesítette. A festmény jelentős része mára elveszett. Emlékét őrzik másolatai, melyek faliképek és képeslapok formájában országszerte népszerűek voltak.

Összeállította: Gyanó Szilvia etnográfus