A penge egyik oldalán félholdon álló Mária alak látszik bevésve, alatta elmosódottan a „MARIA MATER DEI PATRONA HUNGARIAE SUM TUUM PRASIDIUM CONFUGIO” (Mária, Isten anyja, Magyarország védasszonya, oltalmad alá menekülök) felirat olvasható.
A penge másik oldalán kettős kereszt, felette: „IN HOC SIGNO VINCES” (E jelben győzni fogsz!), a kereszt alatt: „DEUS EXERCITUUM BELLATOR FORTISSIME ESTO MECUM” (Seregek Istene, leghatalmasabb hadakozó, légy velem!) felirat olvasható. Pengéje szokatlanul széles, enyhe vércsatornával ellátott.
Keresztvasa egyik oldalt lefelé, a másik oldalon felfelé hajlik. Vas markolatát hagymafejes markolatgomb zárja le. Acél hüvelye két hevederpánttal és két hevederkarikával szerelt, csúsztatóvassal, szájkarikával ellátott.
A jurátus szablyák eredetileg a magyar jogi kar hallgatóinak viseletéhez tartoztak, ünnepségeken jelvényként hordták őket. Az 848-as márciusi forradalom egyik jelképévé váltak, bár nem voltak rendszeresített katonai fegyverek. Méreteik nagyjából megegyeztek az 1837 M típusú gyalogostiszti szablyákéval, de pengéjük íveltebb, markolatuk egyszerű, kengyel nélküli, hagymafejes.
A teljesen egyszerű pengék mellett előfordultak aranyozott, kékített pengék is, különböző maratott, vagy vésett díszítésekkel.
A több ezer főt számláló jurátus fiatalság egy emberként csatlakozott önkéntesként a szabadságharchoz, annak egyik legfőbb támaszát adta.
A tisztek egy része – az 1837 M típusú gyalogostiszti szablya mellett – a fegyverhiány miatt használta a jurátus szablyát a szabadságharcban, leginkább a nemzetőr- és vadásztisztek.
A rendelkezésre álló kevés számú lőfegyver mellett nagy számban készítettek a nemzetőröknek kiegyenesített kaszákat, de szükségből fejszét, fokost, lándzsát, a somogyiak vasvillát, a veszprémiek dárdákat kaptak, a kassaiak az alabárdban bíztak, a Hajdú-kerület kedvelt fegyvere a csákány volt, gyakorlatilag mindent felhasználtak a nemzetőr csapatok felfegyverzésére.