Tiszti szolgálati öv – „Emlék a szabadság harczból”
A honvéd szolgálati jelvényül szolgáló tiszti deréköv nemzeti színű erős ripsz-szalagból készült. Mindkét végén fából készített belső részre dolgozott bojttartó található. A bojttartókat zöld szövettel vonták be, egyik oldalukat ráapplikált és hímzett koronás kiscímer díszíti. A gazdag bojtok nemzeti színű sodrott szálakból készültek.
Az egyik bojttartó alján kézzel írott felirat olvasható: „Emlék a szabadság harczból 1848. Wéber Antalé. főhadnagy.”
1968-ban özvegy Wéber Antalné – a hajdani tulajdonos leszármazottja – ajándékozta a múzeumnak.
Wéber (Véber) Antal 1808-ban született a Baranya megyei Nádasdon. Főhadnagyként vett részt a szabadságharcban, erről sírfelirata és ez a tiszti övszalag tanúskodik. Tényleges tevékenységét azonban nem ismerjük. Családja emlékei szerint a szabadságharc bukása után évekig raboskodott Olmützben.
Ezután Nagykanizsán telepedett le. Feleségül vette Gönczöl Karolint, három gyermekük született, Karolin, Mária és Károly (aki később királyi táblabíró lett). A halálakor megjelent nekrológ és a halotti anyakönyv tanúsága szerint magánzó volt, 1886. március 18-án, 78 éves korában hunyt el végelgyengülésben. Síremléke a nagykanizsai köztemetőben található, közös sírban nyugszik a Merkly-Belus család tagjaival (fia, Véber Károly felesége Belus Teréz volt).
A „Honvéd rendes zászlóaljak öltözet-szabályzata” 1848-ban tiszti szolgálati jelvényként övszalagot írt elő nemzeti színű selyemből. A gombokra kezdetben a V. F. (V. Ferdinánd) királyi névjelet hímezték, de ezt hamarosan a magyar címer váltotta fel, melyet később – a trónfosztás utáni időszakban – korona nélkül ábrázoltak. A Hadtörténeti Múzeum által őrzött tábori övszalagok között alig van két egyforma, egyik sem készült selyemből, hanem vászonból, gyapjúból; a gombok alapszíne is piros vagy fehér vagy – mint a kiállításban látható övszalagé – zöld volt, némelyiket háromszínű cikcakk-minta borította.
Viselési módjáról is különbözőképp írnak a források. Egyesek – a szabályzatnak megfelelően – derékra övezetten hordták, mások vállon átvetve, mint a segédtisztek. A segédtisztek mindig a jobb vállon átvetve viselték, a bojtok bal oldalt lógtak a kard mellett.