A fém szerelékkel ellátott, míves – női alakkal díszített – spiáter (cin öntvény) füllel ellátott csatos konyakos üveg a Thúry György Múzeum legújabb szerzeményei közé tartozik, 2016-ban sikerült megvásárolni. A 27,5 cm magas, 1 literes palack porcelán kupakján olvasható magyar és német nyelvű jelzet szerint a „Blau M. fiai Cognacgyár, Nagy Kanizsa” forgalmazta.

A neves konyakgyár elődjét Blau Mózes 1835-ben alapította, majd a pálinkafőzde 1884-től rum- és likőrgyártással bővült, s Magyarországon elsőként francia módszerű lepárlással cognacot állítottak elő. A Fő tér (Erzsébet tér) északi oldalán, a Magyar utca torkolatánál található telepen naponta 15-25 hl bort tudtak feldolgozni, a századforduló idején a 6 gőzerőre berendezett pálinkafőző készülék és a 2 „konyak apparátus” üzemeltetéséhez 25-35 munkást alkalmaztak.

Termékeiket „nagyban és kicsinyben”, palackokban és hordókban kínálták eladásra. Konyak, rum, likőr, szilvórium, barack-, törköly-, „seprü és busfenyő- (boróka) pálinka” mellett sósborszeszt is gyártottak.

1896-ban a konyakgyár mellett berendezték az első hazai fémkupak gyárat, ahol napi 50 ezer bor-, sör-, ásványvizes palackokra való kupakot gyártottak.

A Blau M. Fiai Konyakgyár már 1888-ban kiállítási kitüntetést kapott Pécsett, később aranyérmet Sopronban, Temesváron, díszoklevelet a Millenniumi kiállításon.

Konyakjukkal 1892-ben Bordeaux-ban, 1897-ben Brüsszelben nyertek aranyérmet, kitüntették a céget Temesváron, Londonban, Chicagoban is. 1897-ben elnyerték a császári és királyi udvari szállítói címet.

Bécsben és Budapesten főképviselőségeket, számos nagyvárosban ügynökségeket tartottak fenn. Két utazójuk járta a Monarchia városait, termékeiket Szerbiában, Bulgáriában, de a távoli Indiában, Amerikában is ismerték.