Fekete-fehér képeslap: a nagykanizsai Országzászló emlékmű a Deák téren.

Kiadója Weinstock Ernő, nyomtatta a Forrás nyomda, Budapest

Postatiszta képeslap.

Az ország első vidéki országrész-zászlóját, a „Muraköz-Országrészzászló” emlékművet Nagykanizsán, a Deák téren állították fel 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap.

A Katolikus Legényegylet közgyűlését követő vacsorán, 1932 tavaszán hangzott el Boda Károly javaslata, hogy Nagykanizsán is emeljenek országzászlót. Felállítását a fővárosi Országzászló- és Ereklyebizottság és a Magyar Revíziós Liga is támogatta.

A Zalai Közlöny segítségével Nagykanizsán nagyarányú gyűjtést szerveztek, az ebből származó első 1200 pengőért vették meg Istók János szobrászművész budapesti műtermében a 235 kilogramm súlyú, 190 centiméter széles bronz turulmadarat. A legutóbbi időkig a szobor alkotójának Istók Jánost tartották. 2019-ben – Tarnóczky Attila kutatása nyomán – derült ki, hogy a talapzatba vésve halványan a „Holló 1900” felirat olvasható. Alkotója valószínűleg Holló Barnabás (1865-1917) volt, s a turul a művész halála után kerülhetett Istók műtermébe.
A „karmai közt a trianoni kígyót tartó”, felrepülni készülő bronz turulmadár talapzatát a kiscímer díszítette, mögötte helyezték el a zászlótartó rudat.
A Ketting Ferenc és Noll József rajzai alapján hímzett díszlobogót a kanizsai nőegyletek készítették. A zászló melletti selyemszalagot a polgári leányiskola növendékei hímezték. Az állandó lobogó a Schütz–cég adománya volt. Trianon emlékére félárbócon lengett mindvégig, amíg a szobor a téren állt. A zászló tövében lévő urnában a történelmi Magyarország 63 vármegyéje földjét helyezték el. Az avatáson 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap Simon György prelátus-kanonok szentelte fel a zászlót és pontifikálta a tábori misét.
A második világháború után az emlékművet lerombolták, a turulmadarat és az országzászló részeit azonban sikerült megmenteni. Az 1945 tavaszán a Városházáról kimenekített zászló tűfestéses címerképeit és a zászlószalagot ma a Thúry György Múzeum őrzi. A bronz szobrot a beolvasztási parancs ellenére a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói elrejtették, később szintén a múzeumba került. A várt újbóli felavatására a Városvédő Egyesületnek köszönhetően 1990 pünkösdvasárnapján, június 3-án került sor.