Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt használatos honvédzászló két sávból összevarrott, fehér taft selyemből készült.
Előlapján az országcímerrel, hátlapján a Madonna képével díszített. Az ovális, arany színű (fekete, barna és szürke színnel kiemelt) babér és tölgyfa koszorúval övezett koronás kiscímer felett az országalma látható. Magyarország védasszonya jobbjában jogart tart, bal lábán a gyermek Jézus ül, aki jobb kezét az ölében lévő országalmán nyugtatja. Mária jobb lába alatt sarló alakú hold látható. A képet keretező ovális mező alsó részét hegyvidék és várábrázolás díszíti. (A zászló jobb felső sarkából egy nagy téglalap alakú rész hiányzik.)
A honvédzászló a Városi Múzeum – II. világháború alatt feldúlt – régi anyagából maradt fenn, leírása, az adatait tartalmazó leltárkönyv azonban megsemmisült.  Így történetét nem ismerjük, nem tudjuk, melyik zászlóalj részére készült, mely csatákban használták.
Valószínűleg Halis István gyűjtötte, illetve az ő igazgatása idején került a gyűjteménybe. Egy, a Zalai Közlönyben 1926. júliusban megjelent írás sürgeti azoknak a tárgyaknak a közszemlére bocsátását, melyeket sikerült a múzeum céljaira összegyűjteni. A cikk szerzője a bemutatásra váró tárgyak között felsorolta az „1849-i Szűzmáriás zászlót” is. Így biztosan tudható, hogy 1926-ban már a múzeum gyűjteményébe tartozott.
A külső és belső bizonytalanság miatt 1848 májusában megkezdődött a korábban már létrehozott nemzetőrség mellett a tíz zászlóaljból álló honvédsereg felállítása is, megindult a toborzás. Az önkéntes nemzetőr zászlóaljak jelentős része (1848 őszén) honvédzászlóaljjá alakult át.
A nemzetőrség felszerelése a törvényhatóságok feladata volt, a honvédzászlóaljaké a központi Ruházati Bizottmányé, de rendszerint ez a feladat is az egységeket kiállító megyékre, városokra hárult. Ők készíttették az egyenruhákat, lábbeliket, felszerelési tárgyakat, s az alakulatok zászlóit is.
Minden gyalogzászlóaljnak és lovas osztálynak volt saját zászlaja. A zászló gondosan őrzött, megbecsült szimbólum volt, elvesztése szégyent hozott az egész alakulatra.
A honvédzászlók fehér selyemből készültek (a gyalogsági zászlók nagyobbak voltak, 179x126 cm nagyságúak; a lovassági zászlók 73x73cm méretűek). Előlapjukat az országcímer, hátlapjukat a Madonna képe díszítette, három vagy négy oldalukat körben vörös-zöld lángnyelvek szegélyezték. A nemzeti színűre festett zászlórúd lándzsa formájú fémcsúcsára az országcímert, másik oldalára az V. F. (V. Ferdinánd) névjelet vésték.
A trónfosztás után néhány zászlót átfestettek, a korona helyébe koszorúval övezett kard került, az ezután készült zászlókra már a korona nélküli címert festették.
A zászlók azonban nem voltak egyformák, egyedileg, különböző helyeken készültek. Különbözött a címer mérete, stílusa, a lángnyelvek mérete, száma is. A Honvéd Ruházati Bizottmány csak a tél elején vette át a zászlóügyek intézését, ekkor egyszerre nagyobb mennyiséget rendeltek. Mikor 1849 januárjában kiürítették Pestet, 44 új, még ki nem adott zászlót vittek magukkal Debrecenbe.
A Thúry György Múzeumban őrzött honvédzászló is az egyedileg készült zászlók sorába tartozik, ovális mezőinek festése finom mívű. A festett Mária-kép és a koronás címerábrázolás a szabadságharc idején kiadott érméken és a csákódíszeken megjelenő tipikus ábrázolásokkal rokon.

 

 

Összeállította: Kunics Zsuzsanna
A felvételeket készítette: Hohl Zoltán