Üveg hátuljára festett jelenet, mely Sárkányölő Szent Györgyöt római katonaként ábrázolja, amint végez a lova lábai alatt fekvő legyőzött sárkánnyal. Az egyszerű tájkép előtt megjelenített piros köpenyes szent jobb kezében dárdát tart, bal kezében miniatűr várkastélyt. Feje fölött görög felirat (O’A”ΓIOΣΓEΩPΓIOΣ). A „hinterglas” (reverse glass, forított üvegfestés) technikával készült képeket üveglap hátoldalára festik, fordított sorrendben: a befejező vonásoktól a háttér, illetve alap felé haladva.
A 19. században – a nyomtatás tömeges elterjedése előtt – a dél-zalai parasztházak jellegzetes vallásos tematikájú tárgyai voltak az üvegfestmények, melyek még a 20. század első évtizedeiben is gyakoriak voltak a tisztaszobák falán. A legjelentősebb üvegkép-készítő központok a cseh-osztrák határvidéken Buchers és Sandl települések voltak, ahonnan stílusjegyei alapján áprilisi műtárgyunk is származhat.
A keret nélküli üvegképet egy nagykanizsai múzeumbarát ajándékozta a néprajzi gyűjteménynek. Talán a városban élt egykori görög családok hagyatékából származik.
Április – Szent György hava
Szent György napja (április 24.) egész Európában a tavasz kezdetének számított. Áprilist Szent György Havának mondták régen.
„Török átka heti” (hete) volt a neve Nagykanizsa vidékén annak a hétnek, amelybe Szent György napja beleesett. A népmonda szerint, amikor a török kénytelen volt hazánkat elhagyni, dühében meg akarta az országot átkozni. A magyar tolmácsot kérdezte, milyen szavakkal átkozza meg. Ő azt tanácsolta, mondja azt, hogy: „verjön mög a szentgyörgyharmat, Magyarország!” Ezért szentgyörgyharmat a neve a György napja táján esett esőnek, mely a népi megfigyelés szerint jó termést ígér. Nem ajánlatos viszont a babot és az uborkát Szent György előtt elvetni.
Sárkányölő Szent György
Szent György a kereszténység hét bajnokának és a tizennégy segítő szentnek egyike. Kultusza a 4. század óta nagyon népszerű volt. Mint a 3-4. században élt történelmi személyt, vértanút, katonaszentet tiszteli a nyugati és a keleti egyház is. Ugyanakkor egyes legendáit többször is apokrifnak minősítették, mint például a sárkányölő motívumot, mely a kezdeti történetekből hiányzik. Mégis, később az ikonográfiában ez vált Szent György meghatározójává. Sőt, Sárkányölő Szent György a katonaszent egyetlen széles körben elterjedt ábrázolásmódja. (Mai magyarázatok szerint így a gonosz felett aratott győzelmet jelképezi.)
Szent Györgyöt védőszentjüknek tekintik a bencések, a Német Lovagrend, a harcosok, a huszárok, a katonák, a lovagok, az önkéntesek, a testőrök, a tüzérek, a vadászok, a súlyosan sebesültek, a cserkészek, a fegyverkovácsok, a szíjjártók, a vándorlegények és a lóval is foglalkozó parasztok, valamint a lovak védőszentjének is tartják. Több európai tartomány és ország patrónusa, köztük Magyarországé is. Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat, azzal a célzattal, hogy éberebben riassza el a nyári viharokban dúló „sárkányokat”.
Szent György – Sárkány, gyík, kígyó
A gyíkról könnyen asszociált a régi korok embere a sárkányra, illetve a sárkányról a gyíkra. A középkori, kora újkori ábrázolások agyonszúrt sárkánya gyakran gyík-szerűnek mondható. A gyík a magyar néphagyományban természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező állat, göcseji hit szerint sárkány lesz belőle, ha hét évig nem látja ember. Gyíkokat mágikus tárgyként is használtak, különösen a Szent György napja előtt látott vagy megfogott gyíkot gondolták gyógyító, rontáselhárító, szerencsét hozó, jósló erejűnek. A kígyóhoz - különösen a Szent György-nap előtt fogott vagy látotthoz – a gyíkkal megegyező hiedelmek, praktikák kapcsolódtak, de bibliai szerepéből adódóan lehetett ártó, rontó erejű is. A kígyó a népművészetben széles körben alkalmazott motívum. Legáltalánosabb a dunántúli domború faragású pásztorbotokon.
Szent György és a pásztorok
A kereszténység előtti időkben a római Palilia˟ áprilisra esett, mely elsősorban a pásztorok ünnepe volt. A múlt század elején hazánkban a pásztorok szegődtetésének ideje volt Szent György-nap. Az állatokat kihajtásukkor zöld ággal megütögették: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél!”– mondták Zalában. A marha kapuba tett lánc fölötti kihajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás is. A juhászok Szent György-nap táján hajtották ki a nyájat először. Keszthelyen a kanászok jártak beszedni a tojás-adót. Szentgyörgyváron a kanász házról házra járva rováspálcájára bicskájával sajátos, általa ismert jelekkel fölrótta az állatok számát, ebből tudta, hogy „hány rójás disznót őriz,” s kitől mennyi fizetség jár neki. Kosarat vitt magával, ilyenkor a háziasszonyok tojást, tejhasznot, zsíros poharában egy-egy kanál zsírt, bort, gyümölcsöt, adtak neki. Az uradalmi számadók az urasággal vagy a gazdatiszttel újévkor vagy Szent György napján összesítették az állományt, ekkor történt meg a rovások „kiolvasása”.
Boszorkányjáró Szent György-nap
A hagyomány szerint Szent György-napon rontás ellen az istállót zöld ágakkal, gallyakkal kellett védeni, de szokás volt az istálló körülszórása, körülfüstölése is. Különösen a nyírfaág volt hatásos rontás ellen. A boszorkányok és más rontók miatt sok helyen kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket. Kiskanizsai hiedelem szerint a boszorkányok reggel korán napkelte előtt harmatot mentek szedni a megyékre, majd „elszárították” a tehén tejét. A kapukra nyírfaágat tűztek, hogy ne tudjanak bemenni. A reggeli harmatnak különleges hatást tulajdonítottak. Zalában szentgyörgyharmattal mosdottak hajnalban, hogy szépek, egészségesek legyenek.
Szent György napja 18. századi boszorkánypereinkben is előfordul, mint mágikus praktikák elkövetésének időpontja, amikor a vádlott termést, tejhasznot elősegítő tevékenysége éppen bűnösségét bizonyítja. A nagykanizsai Molnár Marinkát például 1714-ben azzal vádolták, hogy Szent György napkor napkelte előtt egy dézsa vizet, egy teknőt, néhány lakatot vett, és ezekkel a kapu alá ment, a teheneket kihajtotta, és mindegyiket vízzel meglocsolta. 1737-ben Hampa Erzsébet iharosberényi „boszorkányt” lefejezték és elégették. Többek között az volt a bűne, hogy egy másik asszonyt úgy ölt meg, hogy Szent György nap előtt békát fogott, nyársra húzta, emberi hajat tett a szájába és elásta.
 |
| Az üvegkép restaurálás előtt |
Írta: Gyanó Szilvia etnográfus
Műtárgyfotó: Hohl Zoltán
Restaurátor: Pulai Attila
Közreműködött: Kálovicsné Lebár Edit, Kunics Zsuzsanna és Várnagy Veronika
Irodalom:
Gyanó Szilvia: Varázsos rendhagyás – Jeles napok Dél-Zalában. Kiállításvezető katalógus a Thúry György Múzeum időszaki kiállításához. Nagykanizsa, 2022
Pecz Vilmos: Ókori Lexikon (1902-1904)
Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza In: Müller Róbert szerk. Szentgyörgyvár története, 2002. 131-217.
Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek kötetei
Magyar Katolikus Lexikon szócikkei (1993-2010)
Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei (1977-1982)
Magyar néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság, 1990.
A Thúry György Múzeum más üvegképeiről itt olvashatnak:
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
