2023 januárjában Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára emlékezünk.

Petőfi Sándor történelmünk jeles alakja, nemcsak költő, hanem forradalmár, nemzeti hős is. A magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Több versét a gyerekek már az óvodában megismerik, elég, ha csak a Nemzeti dalra gondolunk. Számos költeményét megzenésítették. Rövid élete során közel ezer verset írt, becslések szerint 850 maradt az utókorra. Legismertebb műveit több nyelvre lefordították. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum és emlékház, irodalmi kör, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi.
A Thúry György Múzeum egy nagyon különleges, Petőfihez köthető tárggyal büszkélkedhet: Brunner Erzsébet hagyatékából egy japán nyelvű, Petőfi-verseskötet két példányát őrizzük.
A kötet 1936-ban jelent meg Tokióban, a verseket Metzger Nándor (1895-1987), a japán-magyar – főleg kereskedelmi – kapcsolatok fellendítője fordította japánra. Előszóval Dr. Shiratori Kurakichi, a Tokiói Császári Egyetem Professzor Emeritusa látta el. A kötet illusztrálására Sass Brunner Erzsébetet és Brunner Erzsébetet Metzger Nándor kérte fel, összesen 32 rajzuk díszíti a kötetet.
Anya és leánya 1935-ben Indiából érkezett Japánba, mivel az orvosok azonnali éghajlatváltozást javasoltak a rejtélyes Bombay-lázban szenvedő idősebb művésznőnek. 1937-ig éltek Japánban, számos kiállítást rendeztek, amelyeken bemutatták magyar képeiket, illetve az Indiában festett műveiket is. Japán megihlette őket, Sass Brunner Erzsébet főleg a tájat, leánya a japán embereket festette szívesen.  

A kötetbe az alábbi Petőfi-költemények kerültek be:

Élet vagy halál Talpra magyar Csatadal Egy gondolat bánt engemet Katonaélet Nézek, nézek kifelé Az alföld A Tisza A puszta télen A koldus sírja Falu végén kurta korcsma Füstbe ment terv Igyunk

Hová lesz a kacaj? Est Egy telem Debrecenben A remény Szeretője-e vajjon? Halálom Megy a juhász szamáron Fa leszek Síkos a hó, szalad a szán Alku A jó öreg korcsmáros Szeptember végén

Összeállította: Szmodics-Tugya Beáta történész-muzeológus
Fotó: Hohl Zoltán