December

Egy hajdani Mikulás-ajándék – teniszező lány- és fiú krampusz figura

Részletek: Szülőkategória: 2022; Kategória: December

A teniszruhába öltöztetett lány- és fiúalak teste papírmaséból, krampuszfejük piros cserépből készült, nyúlszőr hajjal. Hosszúujjú fehér ingblúzt, fehér-kékcsíkos szoknyát-, illetve nadrágot, fehér vászoncipőt, girardi kalapot viselnek, kezükben kis „rakettet” (teniszütőt) tartanak. A Mikulást kísérő krampuszok jellegzetes puttonyait a figurák talapzatára rögzítették. (A puttonyok rekonstrukciók, az eredetik hiányoznak.)
A két krampuszfigurát Bentzik Katalin, dr. Bentzik Ferenc ügyvéd, városi tiszti ügyész leánya kapta ajándékba Mikulás napra 9 éves korában, 1914-ben. Puttonyaik csokoládés cukorkával voltak megtöltve. A figurákat a Deák tér sarkán álló híres Makoviczky Cukrászdában vásárolták neki a szülei.
„Sok ilyen Mikulás-babám volt. Heten voltunk testvérek, én voltam a legkisebb és nem csak szüleimtől kaptam Mikulásra, húsvétra, karácsonyra sok ajándékot, hanem a bátyáimtól is. Legidősebb testvérem 20 éves volt, amikor én születtem. Egyetemista korukban Pestről küldözgettek nekem játékokat.” – emlékezett vissza gyermekkori ajándékaira a később évtizedeken keresztül óvónőként dolgozó Bentzik Katalin, Kató néni 1968-ban.
A Bajer Vince cukrász által 1903-ban – a Deák tér sarkán felépített házban – megnyitott elegáns cukrászda vezetését 1909-től vette át Makoviczky Gyula. Süteményei, saját készítésű cukorkái, bonbonjai, teasüteményei, forma fagylaltjai a legkényesebb igényeket is kielégítették, nem csak a városlakók körében voltak népszerűek, a közeli és távoli környéken is ismertté váltak.
Karácsonyra, húsvétra is sok csokoládéfigurát, selyemből, bársonyból készített, cukorkával teli tojásokat kínáltak a gyermekek örömére. Mikulásra a Mikulás-figurák mellett 20 cm magas krampuszalakokat is készítettek csokoládéból, melyeket piros sztaniolpapírba csomagolva árusítottak. (Az egykor a cukrászműhelyükben használt, ónlemezből készült krampusz csokoládéformát a múzeum helytörténeti gyűjteményében őrizzük.)
A magyar téli hagyományok szerves részét képezi Szent Miklós napja (december 6.) és a hozzá kapcsolódó ajándékozás. A jó gyerekek ajándékot kaptak (régen piros almát, diót, mogyorót, később csokoládét, narancsot), a rossz magaviseletért virgács járt, s a fenyegetés, hogy „elvisz a krampusz”.
Az ajándékozó Mikulás állandó kísérője, az ördög formájú krampuszfigura osztrák közvetítéssel terjedt el Magyarországon, elnevezése is innen származik. A krampusz szó egyes források szerint a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, mások az osztrák Krampn, Krampas, élettelen, kiszáradt, elhervadt jelentésű szóból eredeztetik.
A krampusz alakjában minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilágának ártó, rossz szellemei öltenek testet, ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz-elképzeléseire vezethető vissza. A keresztény néphagyományban a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz az ördöggel azonosult.
Ausztriában, Stájerországban ősi hagyomány, hogy december 5-én éjjel („Krampusnacht” – krampuszéjszaka) nagy krampuszfelvonulást rendeznek, ahol a fiatalok mesealakoknak, krampusznak öltöznek, álarcot öltenek, bekormozzák a testüket, láncot csörgetve látogatják sorra a település házait.
Magyarországon a Mikulás-járás főként a Dunántúlon, a Csallóközben, az Ipoly mentén terjedt el. A rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördögök, krampuszok ijesztgették az utcán a gyerekeket, s a fonóban a fiatalokat. Később a színes, kavargó menet a tél örömeit köszöntő felvonulássá alakult át.