Kossuth-bankók – 5 és 10 forintos államjegyek, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc papírpénzei

Részletek

Szülőkategória: 2022

Kategória: Március

A gróf Batthyány Lajos által vezetett első független, felelős magyar kormány pénzügyminisztériumának élére Kossuth Lajos került. Legfontosabb feladatának a független magyar pénzügyigazgatás és pénzügyi rendszer megteremtését tekintette. A gazdasági és pénzügyi válság hatására értéküket vesztett osztrák bankjegyek helyett önálló magyar pénz kiadását határozta el.
Ekkor készültek Magyarországon az első papírpénzek forint néven. A nép körében a Kossuth-bankó elnevezésük honosodott meg, mivel minden címleten szerepelt Kossuth Lajos aláírása.
A bankjegyek fedezetének megteremtésére országos adománygyűjtési és kölcsönjegyzési mozgalom indult. Nemzeti bank híján Kossuth a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal egyezett meg az önálló magyar bankjegyek kibocsátásáról.
A bankjegynyomda létrehozásával és vezetésével a neves pesti nyomdatulajdonost, Landerer Lajost bízták meg, helyéül a Károly laktanyát (ma városháza) jelölték ki. A korabeli technika élvonalába tartozó nyomdagépeket Angliából, majd Bécsből szerezték be.
A pénzjegyeket Tyroler József tervezte, aki neves művészként Pesten acél- és rézmetsző nyomdát üzemeltetett. (A szabadságharc számos neves alakjáról készített portrét.)
Az első hazai papírpénzeket, a 2 forintos bankjegyeket 1848. augusztus 14-én hozták forgalomba. Az állami költségvetés terhei a honvédsereg felállításával, majd a szabadságharc kitörésével megnőttek. Ezért Kossuth augusztus 24-én 61 millió pengőforint értékű államjegy kibocsátására kapott felhatalmazást az országgyűléstől, a törvény királyi szentesítése azonban már elmaradt. Az államjegy abban különbözött a bankjegytől, hogy kibocsátása mögött nem állt nemesfémfedezet, csak az állam közjövedelme, illetve hitele. A gyors kibocsátás érdekében a tervbe vett 1 forintos bankjegyhez készült nyomdai kliséket használták fel az 5 forintos címletű államjegyek kinyomtatásához, melyeket szeptember 6-án hoztak forgalomba, még a Batthyány-kormány lemondása előtt.
(Az ún. Kossuth-bankók váltópénzeként pénzérméket verettek – a korábbi latin nyelvű helyett – magyar felirattal.)
1848 őszén kerültek forgalomba az 1 forintos bankjegyek és a 100 forintos államjegyek, majd 1849 tavaszán a 10 forintos államjegyek. Valamennyi címleten azonban az 1848. szeptember 1-jei dátum szerepelt. A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, később Szegedre és Aradra költözött, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A szabadságharc végén 5 millió forint értékben 1000 forintos bankók is készültek, de ezek már nem kerültek forgalomba, az 1849. augusztus 9-i vesztes temesvári csata után elfogott Duschek Ferenc pénzügyminiszternél megtalálták és azonnal megsemmisítették őket.
A szabadságharc bukása után a hatóságok rendeletére eleinte többen beszolgáltatták a náluk lévő pénzjegyeket. Bécs azonban elutasította a beváltást, a megszálló osztrák hadsereg parancsnokai több helyen nyilvánosan elégették a bankókat, birtoklásukért börtön járt.
A Kossuthról elnevezett papírpénz a függetlenség szimbóluma lett, megtartása, rejtegetése a nemzeti ellenállás egyik megnyilvánulása volt.
A néprajzi szakirodalom is több szokást feljegyzett ezzel kapcsolatban: Borsod megyében, Tardon a 2 forintos bankjegy sarkában látható csillag- és tulipán motívumot keresztszemes hímzéseken, szőtteseken alkalmazták. Móra Ferenc pedig egy Szeged környéki szokást jegyzett fel, miszerint a halott családfő zsebébe egy Kossuth-bankót tettek.
A mai napig sok magyar családnál őrzik a szabadságharc pénzeit, a Kossuth-bankó így a szabadságharc legelterjedtebb és legismertebb ereklyéje lett.

Összeállította: Kunics Zsuzsanna
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Felhasznált irodalom:
Rádóczy Gyula-Tasnádi Géza: Magyar papírpénzek 1848-1992 (Budapest, 1992)
Pallos Lajos- Torbágyi Melinda- Tóth Csaba: A magyar pénz története. A kezdetektől napjainkig (Kossuth Kiadó- Magyar Nemzeti Múzeum)

Képismertető:
5 forintos államjegy, 1848. szeptember 1.
Kő- és magasnyomással készült, tervezte Tyroler József.
A sorozat betűjele nyomtatott, számjele tintával kézzel írott.
Forgalomban volt 1848. szeptember 6-tól 1849. március 8-ig. (Windischgrätz nyilvánította érvénytelennek.)
A hátoldalán a hamisítás elleni büntetőszankciókat tüntették fel magyar, német, szlovák, horvát és román nyelven.
Változatok: a főtípus vörösbarna (Pest) és csokoládébarna (Debrecen).

10 forintos államjegy, 1848. szeptember 1.
Kő- és magasnyomással készült, tervezte Tyroler József.
A sorozat betűjele nyomtatott, alul bal és jobb oldalon négy- és kétjegyű számjele tintával kézzel írott.
Forgalomban volt 1849. március 24-től 1849. december 31-ig.
A hátoldalán a hamisítás elleni büntetőszankciókat tüntették fel magyar, német, szlovák, horvát és román nyelven.
Sorszám nélküli és „üres hátlapos” változatai is ismertek.