Június

Női szandál az 1930-as évekből

Részletek: Szülőkategória: 2021; Kategória: Június

Az ezüst színű „lósevró” (finoman kidolgozott, vékony, puha, sima felülettel és magas fénnyel kikészített bőr) szandál nagyüzemi munka. A szandál talpa bőrből készült, félmagas fa sarkának külső oldala szintén ezüst színű bőrrel bevont, „bevarrott”. Sarokrésze hátul varrott, oldala kivágott. Keskeny pántja egy rejtett patenttal záródik, mely egy kis nikkelezett díszcsat alatt található. Orra kerek, zárt, felsőrésze 3-3 egymással keresztezett, összevarrott pántból áll. Bélése szürke bőr, sarokrészénél a „Szabó Cipőáruház Nagykanizsa” bebélyegzett felirat olvasható.
Szabó Sándor áruháza a két világháború közötti időszakban, 1942-ig létezett. A hajdani Kazinczy (ma Ady) utca 1. szám alatti épület hat kirakatában kínálta „Olcsó! Elegáns! Tartós!” férfi, női és gyermek cipőit nagy választékban. A lábbeliket a cipész képzettségű Szabó Sándor és fia által 1924-ben alapított üzemben készítették. A helyi lapban közölt írás szerint a termelés az átellenes szomszédban (Ady utca 2.) folyt, ahol négy teremben vándoroltak kézről-kézre a cipővé alakuló nyersanyagok. 1932-ben harmincnyolc alkalmazott dolgozott a cégnél.
A cipő Mair József könyv- és papírkereskedő leánya, Gréti (később Surányi Lajosné) báli cipője volt, melyet csak különleges alkalmakkor viselt, fiatal leánykorában.
A lábbeliviselet kialakulása elsősorban azzal magyarázható, hogy az ember testét, így a láb felületét is védeni kellett az időjárás viszontagságaitól, s a talaj egyenetlenségeitől, másrészt a járást, munkavégzést segítette elő. A lábbeli ősi alakja a talp alá kötött fa, kéreg vagy bőr volt, ebből fejlődött ki idővel a ma is alkalmazott forma. A lábbelikészítés legfontosabb nyersanyaga kialakulásától kezdve – egyes kivételektől eltekintve – a bőr.
A 20. században a cipők fontos szerepet játszottak a női kép kialakításában. 1915-ben a ruha rövidebb lett, a hosszúszárú fűzős cipő széléig ért. A magas szárú cipő helyett megszületett a fűzős félcipő, a csinosabb, kivágott, magassarkú cipők voltak divatosak. A szoknyák lerövidülése miatt a nők megmutathatták gyönyörű lábukat és elegáns cipőiket, divatossá váltak a női szandálok is.
A női cipők az 1930-as években kivágottak, orruk kerek, a három- négy centis sarkúak voltak divatosak. A cipő, táska, kalap, kesztyű összeválogatása, finom összhangja volt az elegancia egyik legfontosabb eleme.