Az Arany Szarvas Szálló 1880 körül készült üveg díszhordója

Részletek

Szülőkategória: 2020

Kategória: Szeptember

Az üvegből gyárilag fújott díszhordócska 1880 körül készült. Abroncsait kidomborodó üveggyűrűk jelképezik. Oldalán és mindkét fenekén maratott, illetve metszett leveles, folyondáros füzérmintával díszített. A felső akonanyílása és a csapja körül vastag gyűrűvel ellátott.  Üvegből fújott csapja a felső részén szintén maratott, metszett díszű.
Kézzel faragott állványa nyárfából készült, pácolt, lakkozott. Dúsan faragott növényi ornamentikájú, széles talpakon áll, párosan villásan elágazó szárai közé helyezték a hordót.
Eredetileg az Erzsébet téren, az Arany Szarvas Szálloda kirakatában állt cégérként. A diszhordócskát a szálló tulajdonosa, Knortzer Frigyes 1890-ben – miután átadta szállodája vezetését – magával vitte és otthonában őrizte. Egyik örököse 1968-ban adta át a múzeumnak.
Knortzer Frigyes (1821-1900) a 19. század közepétől a Fő tér (ma Erzsébet tér) déli oldalán álló 4. számú épületben működtette szállodáját Arany Szarvas néven.
1866-tól vendégeit „amerikai omnibuson” szállította az indóházig és vissza. A helyi lap tudósítói a vendégfogadók között „szép ebédlővel s jó borral” ajánlották a Szarvast.
1875-ben Knortzer egy kétemeletes saját házat építtetett a tér keleti oldalán (Erzsébet tér 18.), melyben 1875 szeptemberében a vidék akkori egyik legmodernebb szállodáját nyitotta meg. A 32 szobás új Arany Szarvas Szálló díszes nagytermét a Kanizsai Dalárda hangversenyével 1876. január 13-án adták át. A hírlapírók Knorzer úr szállodájának „roppant költséggel előállított berendezését” és a „csínnal díszített helyiségeket” dicsérték,  „kis Hungária”-ként emlegették (fényűzését a néhány évvel korábban Budapesten megnyílt Hungária luxusszállodáéhoz hasonlították). Falai között főhercegek, miniszterek, előkelő külföldi vendégek szálltak meg, többségük Bécsből, Grazból, sokan Frankfurtból, Lipcséből, Prágából, Pozsonyból, Brünnből, Zágrábból, Triesztből érkeztek.
Knortzer Frigyes vállalkozása bővítésére 1879-ben először kibérelte a szerb házat (Erzsébet tér 20.), majd az 1880-as évek végétől a közvetlen szomszédságában álló, egyemeletes ún. Vízlendvay-házban (Erzsébet tér 18.) rendezte be a szálló éttermét.
Mikor a városban mindenütt petróleumlámpák égtek még, a szállót 1885. Szilveszter napjától „villamos fénnyel” világították ki. Dísztermében rendezték – a Zöldfa szálló bezárása után – a megyebálokat, színházi előadásokat; de zsúfolásig megtelt a terem a város szülöttje, Braga (Práger) Hermina a bécsi császári opera énekesnője és Grünfeld Alfréd hírneves zongoraművész közös hangversenyén és Grünfeld önálló koncertjein is az 1870-80-as években. 1876 és 1879 között a szálló nagytermében rendezték a Zala Megyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére létrejött híres gabona –és borvásárokat.
1890 tavaszán az idősödő Knortzer Frigyestől a „régi jóhírű” Arany Szarvas Szálloda vezetését Matejka Ede vette át, aki az étteremhez kapcsolódva már tekézővel ellátott kerthelyiséget is üzemeltetett. Az 1890-es években Hlatkó János volt a szálloda bérlője,  aki – a fennmaradt díszes számlája szerint –  a szálló épületben működtette a kávéházat, a szomszédos egyemeletes épületben pedig az étterem mellett egy „sörcsarnokot”.
1900-ban, Knortzer Frigyes halála után 17 örököse közül Knortzer Paula, férjével, Tinagl Lajossal együtt megvette az örököstársaktól a szállodát, mely ezután „Tinagl L. szállodája az Arany Szarvashoz” néven működött négy évig.  A szálloda, ill. a tulajdonos, bérlő neve mindig a főpárkány fölötti mellvéden volt olvasható, s felette volt látható a szálloda cégére, a szarvasfej is. Férje halála után 1904-től Knortzer Paula (később Deák Péter rendőrkapitány neje) egyedüli tulajdonosként működtette a szállodát 1911-ig, haláláig.
Az 1920-as évek közepén megélt újabb fellendülést követően megszűnt a szálloda, az épületben lakásokat alakítottak ki,  egy részét irodáknak, üzleteknek adták bérbe. Az 1930-as években már csak a Háry János vezette „Kis szarvas” vendéglő működött az egyemeletes épületben,  majd 1942-től Szever József vezette itt a jónevű Szever Vendéglőt az üzlet államosításáig, 1950-ig.