A Városi Múzeum első pecsétje, 1919
Bronzból készült kör alakú pecsétnyomó tagoltan esztergályozott, hajdan sötétbarnára pácolt fa nyéllel, melybe egy nyolcágú csillagot véstek. Kidomborodó körfelirata: „NAGYKANIZSAI VÁROSI MÚZEUM”, alul egy görögkereszt formára emlékeztető kis motívum látszik. Középen a pecsét készítésének időpontja: „MCMXIX” olvasható. Ez volt a nagykanizsai Városi Múzeum első, 1919 márciusában készült pecsétnyomója, melyet nem csak az intézmény hivatalos bélyegzőjeként használtak, lenyomatával hitelesítették a múzeumi gyűjteménybe kerülő eredeti dokumentumokat és könyveket is a leltári számok feltüntetése mellett.
Nagykanizsán már 1896-ban a millenniumi díszközgyűlésen – többek mellett – elhatározták egy városi múzeum és könyvtár létrehozását is, de a tanácsi határozat ellenére nem valósult meg. 1912-ben Haller Jenő, Légrád helytörténeti kutatója javasolta a Zala hasábjain, hogy Grünhut Alfréd gabonakereskedő, ismert műgyűjtő gyűjteményéből hozzanak létre egy városi múzeumot; majd ugyanebben az évben Wlassics Gyula indított akciót az intézmény felállításáért. 1912. október 31-én a városi képviselőtestületi gyűlésen elhatározták, hogy a városi bérpalotában biztosítanak helyet, s a könyvtár és múzeum vezetésével Halis István városi tanácsost bízzák meg. Kinevezése 1913-ban meg is történt, 1919-ig hivatali szobájában gyűjtötte a régiségeket és könyveket. 1919. március 9-én a Városháza II. emeletén jelöltek ki két szobát a gyűjtemény részére.
A Tanácsköztársaság alatt a néptanács március 22-i ülésén határozatot hoztak a múzeum elhelyezéséről a Sugár úti gimnáziumépületben, elkészült a bélyegzője is, s az igazgatói teendőkkel a néptanács is Halis Istvánt bízta meg, aki „annyi esztendő óta és annyi szeretettel gyűjtötte a múzeum és könyvtár értékeit”.
Halis István 1925-ig vezette a két gyűjteményt, ezután a kegyesrendi tanárok látták el másodállásban a teendőket. A II. világháború alatt súlyos veszteség érte a gyűjteményt, megsemmisült a leltárkönyv, s részben a cédularendszer és a kartonok is. A fennmaradt tárgyak, iratok, könyvek, érmek mellett a múzeum kezdeti időszakának, történetének becses emléke ez az – 1919-től évtizedeken keresztül használatos – pecsétnyomó.