A magyar címer a népművészeti tárgyakon
Magyarországon a parasztság polgárosodása a 19. századi nemzeti reformmozgalmakkal kapcsolódott egybe. A 19. század második felében a népművészeti termékek, a nemzeti ellenállás szellemében, nemzeti jelentéstartalmat kaptak, különösen az 1848/49-es szabadságharc leverése után.
A hazafias érzület megnyilvánulásaként, majd a nemzeti kultúra védjegyeként mind gyakoribbá vált a nemzeti jelképek szerepeltetése a népművészeti tárgyakon. A leggyakoribb motívum a koronás címer, mely minden népművészeti tárgytípuson megtalálható és a népi díszítőművészet teljes értékű motívuma lett. A többi díszítőelemhez hasonlóan viselkedik, ezért ábrázolása eltávolodott a heraldikai szabályoktól, ornamenssé vált. Borotvatokok, tükrösök, pásztorbotok, ostornyelek, kerámiaedények, szűrök és szőttesek gyakori díszítőeleme volt még a 20. század első évtizedeiben is.
Előképül a címerrel díszített oklevelek, cégtáblák, pénzek, zászlók és hadiékítmények szolgáltak. A köztudatban a magyar korona jellegzetes tulajdonsága a ferde kereszt, ami ebből következően maga is nemzeti szimbólummá vált. A nemzeti színű zászló önmagában is előfordul, többnyire azonban az országcímer kísérőelemeként. Az emberábrázolások közül különösen a huszár és a betyár alakja kapott nemzeti jelentéstartalmat. A 19. század második felében virágkorát élő zalai népművészet tárgyain az 1850-es évektől jelenik meg mind gyakrabban a nemzeti identitástudat jelképeként a változatosan és pompásan megformált koronás magyar címer – mindig egységbe komponálva a népművészet hagyományos motívumaival.
 |
 |
 |
 |
 |
|
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
