Párizsban készült, gazdagon díszített női florentin kalap
Párizsban készült, gazdagon díszített női florentin kalap
1890-es évek vége – 1900 körül
A sárga florentin szalmából készült kalapot fekete bársony szalagra erősítve finom kidolgozású művirág rózsa, százszorszép, gyöngyvirág füzérek díszítik. Fehér selyemmel bélelt. Cégjelzéses szalagon olvasható a párizsi kalapkészítő jelzése: „Maison Lewis, Rue Royale Entré Rue St. Honoré 422. Paris”.
Dr. Révffy Zoltánné Skublics Irén (1873-1941) fiatalasszony korában viselte 1900 körül Nagykanizsán. Ruháit a helyi mesterek mellett – fia elmondása szerint – „részben Pesten, részben Bécsben csináltatta”. Kalapjait főként pesti divattermekben vásárolta, illetve Párizsból hozatta.
A 19-20. században is divatos florentin kalapot a 18. század szalmakalapjaiból alakították ki, jellemzője a széles karima, a gazdag szalag – és/vagy virágdísz volt, sokszor fátylat is terveztek hozzá. A kalapokat a legfinomabb firenzei szalmából készítették, nevét származási helyéről, Firenze városának német nevéről (Florenz) kapta.
A kalap, a női emancipáció legfőbb jelvénye az 1880-as években szorította ki egészen a fodros főkötőt.
Érdemes megfigyelni a ruha és kalap egymáshoz viszonyított fejlődését. Az arány fordított. Ha nagy a kalap, szűk a ruha; kis kalaphoz bő ruha illik.
1895 körül az új divat a „dudoros ujj” és a „hatméteres bőséget is meghaladó redős szoknya” lett. A szépségideál az érett, határozott asszony volt, kinek egész megjelenése a homokórához hasonlatos: széles váll, bő szoknya, karcsú, fűzött derék. A divatos kalapok lapos tetejűek voltak, közepes karimával, rengeteg szalag-, virág- és tolldísszel. A hölgyek hátul kis kontyba fogták a hajukat, a homlok körül kis huncutkákat hagytak.
Az 1899 után kialakult ún. szecessziós nőtípus középméretű, kerek kalapokat viselt toll- és virágdíszítéssel. 1903 után egyre bizarrabb lett a sziluett, a laza hullámokba fésült hajat egyre nagyobbra tupírozták. A dúsan, virágcsokrokkal, strucctollal díszített kalapok nőni kezdtek, némelyik már valóságos malomkerék volt. Hosszú kalaptűvel erősítették meg őket.
1907-től a mind nagyobbra nőtt kalapok óriási karimáin szalagcsokrok, tollak, virágok, gyümölcsök, sőt kitömött madarak is helyet foglaltak.
A Zalai Közlöny, 1898. szeptember 24-i számában Fővárosi divatlevél címmel megjelent tudósítás szerint:
„....Ami a kalapféléket illeti, igaza van az amerikainak, aki azt mondta, hogy a mai divatos kalap egy rész kalap, 10 rész toll és 89 rész zsenialitásból áll.”
Az alkalomtól függött a kalapok alakja és díszítése, de a fátyol kiválasztása is.
„Reggel fehér kalaphoz fehér vagy fekete sűrűbb fátyol. Sima, dísztelen, de mindig tiszta és ép. Délfelé sétaruhához szép, fekete, pettyes vagy csipkés fátyol. Délutánra, látogatásra semmilyen. Sétára ozsonnázó helyre szép, könnyű elegáns fehér fátyol. Este sürgősen magánútra, recés csipke fátyol, mely egészen jelentéktelen.”
Divatsalon, 1902
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
