Kanizsa kiváltságos mezőváros latin feliratos pecsétnyomója
1690. április 13-án szabadult fel Kanizsa vára a török uralom alól. Az újjászülető város hivatali életének jelképe ez a város címerével díszített typárium.
A kovácsoltvas, sárgaréz borítású typárium (pecsétnyomó) körirata: SIGILLUM PRIVILEGIATI OPPIDI CANISAE 1695, vagyis Kanizsa kiváltságos mezőváros pecsétje 1695.
A pecséten középen a város címere, egy fejét jobbra fordító, csőrében olajágat tartó, kiterjesztett szárnyú sas látható, mely jobb karmában a fogyó holdat, bal lábának karmai között gabonakalászt tart. A sas fején stilizált császári korona látható.
A sas az egyik leggyakrabban előforduló címerkép családi és testületi címereknél egyaránt, az előkelőséget, a hatalmat, az erőt jelképezte. Az ókori ábrázolásokon is népszerű állat a középkorban a német-római királyok, ill. többnyire kétfejű változatban a császárok jelvénye lett. Mindkét formáját számos uralkodóház felvette a címerébe, ma is több ország államcímerében látható.
Az első városi pecsétek Magyarországon a 13. század elejéről maradtak fenn. Leggyakrabban csak a viasz pecsétlenyomatokat ismerjük, a bronz vagy ezüst pecsétnyomók többnyire elvesztek. Legkorábbi emlékeink Esztergom (1265) és Buda (1292) városának címeres pecsétjei. A pecséthasználat elsősorban a fejlett írásbeliséggel rendelkező szabad királyi városokban volt jelentős, a mezővárosok csak a 17. században kezdték megvésetni első pecsétjeiket.
Az 1690-ben, 90 éves török uralom után felszabadult Kanizsa a bécsi udvari kamara kirendeltségének a felügyelete alá került, ez szedte be az adókat, gyakorolta a földesúri jogokat 1705-ig. 1690. június 16-án alakult meg a város első önálló közigazgatási szervezete, a bíróból és 10 tanácstagból álló Városi Tanács, mely kiadmányai hitelesítésére megvésette pecsétjét. A 17. század végén a hivatalszervezeti fejlettség már olyan fokon állt, hogy általános követelmény volt a pecsétnyomó használata.
A város által megvésetett első pecsétek – egy, a város címerének elismertetését kérvényező 1903. évi felterjesztés tanúsága szerint – a dühöngő tűzvész áldozatai lettek 1700-ban, a városházával együtt. A Városi Tanács újakat készíttetett, s a vésett pecsétekre a későbbiekben is mindig „a régi 1695 keletet reá vésték”. Az új pecsétek készítésekor ragaszkodtak a régi ábrához, ezt a városi címerrel díszített pecsétet használták folyamatosan több mint két évszázadon át.
A pecsétnyomó a Városi Múzeum 1945 előtti régi anyagából került a gyűjteménybe.
A vésett ábrákkal, feliratokkal díszített fém pecsétnyomók a felolvasztott viaszba (vagy puha fémbe) nyomva alakították ki az iratra nyomott vagy függesztett pecsétlenyomatot. Ezek az évszázadok alatt sokszor eltörtek, leperegtek a papírról. A viasz törékenysége miatt a 19. század második felétől egyre jobban háttérbe szorult a pecsétnyomók használata, különösen a közigazgatásban. Helyüket a bélyegzők vették át, melyeken az ábrák, feliratok kiemelkedtek a nyomó síkjából. Festékpárnába nyomva a festék a kidomborodó részeket festette meg. Az így megfestett bélyegzőt papírra nyomva kapjuk a bélyegzőlenyomatot. Kezdetben a pecsétnyomók mintájára készült fémbélyegzőket használtak, azonban fokozatosan elterjedtek a gumibélyegzők, melyek könnyebben megmunkálhatók és olcsóbban előállíthatók voltak az elődeiknél.
Canisa Statutumai
- Maga választja bíróját és a mezőváros tisztviselőit, akiknek tisztségük megtartására esküt kell tenni, akik a különböző nemzetiségű lakosokat kormányozzák és dirigálják.
- Minden ügyben, kivéve a főbenjáró bűntetteket, a bíró a tanáccsal jár el, minden pénteken a városházán ülés tartatik, amelyen a várost érintő közügyekkel foglalkoznak és a határozatok jegyzőkönyveztetnek.
- A tanács a bizottság (a király által kirendelt hármas bizottság) által 1690-ben megadott pecséttel él, mellyel mindenféle okiratát hitelesíti...
Részlet Kanizsa város Protocollumából (Tanácsjegyzőkönyvi kötetéből),
1690. június 16. – 1755. február 7.
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
