"Felavattatott: 1929. március hó 15-én."
(Megtekinthető: Thúry György Múzeum,
Nagykanizsa, Fő út 5.)
Az ezüst serleget – Kossuth Lajos halálának 35 éves évfordulója alkalmából – Urbán Gyula újságíró javaslatára, a Zalai Közlöny által meghirdetett gyűjtés eredményeként összegyűlt pénzből vásárolták meg.
1929. március 15-én a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör által szervezett Kossuth-vacsorán avatták fel. A Kör vállalta, hogy ezután minden év március 15-én, a városi ünnepségek estéjén Kossuth-vacsorát rendez a városi testületek, egyesületek, körök vezetői, a városi polgárok részvételével Kossuth Lajos kultuszának ápolása érdekében.
A 2 kg súlyú ezüst serleg külső oldalán Nagykanizsa vésett címere látszik, körülötte felirattal: „Nagykanizsa város közönsége – Hirdesse ezen serleg az utókornak Kossuth Lajos halhatatlanságát és eszméinek örök diadalát”.
A serlegen a városi testületek, iskolák, egyesületek, előkelőségek vésett nevei és jelmondatai olvashatók, többek között:
Keresztény Tisztviselőnők Egyesülete – „Kossuth leborult a nemzet nagysága előtt, mi pedig dolgozzunk az ő szellemében a régi haza nagyságáért!”, Nagykanizsai Felsőkereskedelmi Iskola – „Magasztos tanításaidat szívünkbe zártuk és követjük.”, Nagykanizsai Izraelita Nőegylet – „Szólj, gondolj és tégy jót”, Kiskanizsai Polgári Olvasókör – „Munkával a szabadságért”, Nagykanizsai Kisdalárda – „A haza mindenek előtt”, Nagykanizsai Ált. El. Iskola Tantestülete – „Nagy szellemed vezérelje honépítő munkánkat”, Nagykanizsai Keresztény Jótékony Nőegylet – „Mindent a hazáért”, Nagykanizsai Ipartestület – „A szabadság lánglelkű Apostolának.”
A serleg hátoldalán olvasható véset: „Felavattatott: 1929. március hó 15-én.”
A következő néhány évben, március 15-én, a hazafias ünnepély estéjén a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör nagyszabású Kossuth-vacsorákat rendezett a Polgári Egylet nagytermében, a serleg-beszédre minden évben a város neves polgárát kérték fel. Az 1930-as évek közepére azonban a hagyomány megszakadt.