Thúry György Múzeum

Képzőművészetek Háza

Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15.

Képzőművészetek Háza

Thúry György Múzeum

Magyar Plakát Ház

Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15.

Magyar Plakát Ház

A hónap műtárgya

Baba-koffer babakelengyével

babalada th„Feladó: Karácsonyi angyal Pusztai Csilla kisleánynak, Ágfalva”  Baba-koffer babakelengyével

A baba utazóládát Pusztai László lelkész és felesége vásárolta az 1940-es években Csilla nevű kislányuk számára karácsonyi ajándékul egy gimnáziumi tanár nehéz anyagi körülmények között élő özvegyétől. A címzés – „Pusztai Csilla kisleánynak, Ágfalva. Feladó: Karácsonyi Angyal. Tartalma: Babaruha” – a szülők készítették és szögezték rá.

A fából készített, kockás vászonnal borított, felnyitható fedelű kis koffer az 1910-es években babalada teteje thkészült. Belsejében egy porcelán fejű alvóbaba volt a kelengyéjével együtt (ágynemű: babapaplan, párnák, huzataik, lepedő és fehérnemű: babaingek, alsószoknyák, nadrágok, hálóingek, kötött babaharisnya stb.). Egy lécből összeszegezett kis ruhatartó betét a baba felsőruháinak elcsomagolására szolgált. A gyermekjátékot a kislány Ágfalváról később Surdra, majd Kanizsára költözésükkor ide is magával hozta.

 

 


 

 

A Pannónia csipke története

 csipke 2 th

Pannónia csipke, szekrénycsík
Vékony, fehér horgolócérnából kézzel horgolt, illetve varrott csipke.

 

 

 

A vegyes, horgolt-varrott technikájú csipke megalkotása Győrffy János, nagykanizsai ügyvéd feleségének, Győrffy Jánosné, szül. Tohmka Ilonának a nevéhez fűződik.

Már fiatalkorában megmutatkozott művészi tehetsége, de első csipkemunkáját csak 1908-ban, 37 évesen készítette. Ezen sikeren felbuzdulva kezdte tanulmányozni a különböző, régi csipkevarrási technikákat, majd saját ötletei alapján kezdett csipkét készíteni. Ehhez társult az az óhaj is, ami ebben az időszakban több úri és nagypolgári hölgy célkitűzése volt, hogy munkát adjanak a szegénységben élő, de megfelelő nevelést kapott asszonyoknak és leányoknak. Az első kész csipkéről szóló tudósítás és a hozzá tartozó képek 1913-ban jelentek meg az Új Idők folyóiratban. A Győrffy Jánosné által feltalált és szabadalmaztatott Pannóniai csipkét leheletszerű könnyűség és tartósság jellemzi. A szabadalom bejelentésére a Magyar Királyi Bíróságnál 1922. július 25-én került sor. A Pannónia csipke újdonsága abban áll, hogy ez a csipkezsinór minden változatban, bármely alakzat elkészítésére alkalmas.

A szabadalom bejelentése 1922-ben történt, de Győrffyné a technika utánzása ellen már kezdettől fogva küzdött. Kezdetben még szinte családias légkörben folyt a csipke készítése, 10-12 munkásnővel dolgozott, akiket ő tanított be. Nagyon sok megrendelésük volt, számos kiállításra vitték a csipkét, Magyarországon és külföldön egyaránt szép sikereket értek el, rendszeresen nyertek díjakat, elismerő okleveleket.

1916-ban Győrffy Jánosnét kérték fel, hogy készítse el a koronázási csipkét Zita királyné számára. Egy évet kaptak a kivitelezésre, azonban a háború közbeszólt és a koronázást előbb kellett megtartani, mire a csipke elkészült volna, addig nem volt már kit ékesítsen. Ugyancsak Pannónia csipkéből készült az Edda Mussolini esküvőjére szánt menyasszonyi fátyol, amely a Magyar Úrasszonyok Lapja ajándéka lett volna a menyasszonynak, de mivel késve érkezett, így már csak a zsámolyra terítették rá.

Győrffy Jánosné 1928-ban közjegyző előtt tett nyilatkozatában lemondott a Pannónia csipke szabadalmi jogáról fia javára. Egyúttal kötelezte magát menye betanítására és támogatására. Ugyanebben az évben Nagykanizsán ipartelepet hoztak létre a Győrffy-féle csipke készítésére.

 

Pannónia csipke, kis terítő
Vékony, fehér horgolócérna és finom, fehér batiszt felhasználásával, kézzel varrt és horgolt csipke.
Csipke nyakék, fülbevalóval és karkötővel

A képen Román Andrásné Hadri Veronika munkája látható, mely a korabeli Pannónia csipke újrafelfedezéséről tanúskodik.

Az alkotás 2012-ben részt vett a párizsi Nemzetközi Csipkekiállításon a Magyar Csipkekészítők Egyesületének jóvoltából, 2015-ben Arany-oklevelet kapott, az „Élő Népművészet” XVI. Országos Népművészeti kiállításon, valamint 2017-ben megkapta a Magyar Kézműves Remek Díjat.

Soós Lajos, a Kerka- és Mura-vidék legjelesebb parasztfaragója

Soós Lajos faragványai1910-ben egy muraközi summáscsaládban született a Zala megyei Filópusztán. A családban sok gyerek volt, így őket korán munkába fogták. „Mikor 9-10 éves gyerek vótam, akkor délután már postásgyerek vótam. Szemenyére jártam postára, sokszor sírva bizony, mert más gyerek labdázott, én meg vittem a bádogdobozt a postáért. 11 éves koromban kommenciós kanász lettem. Nem is járhattam ki a 6. osztályt, mert a kenyérkereset odaszólított a rúd mellé.”

1923-ban Szent György napkor Csörnyeföldön községi csordásnak szegődött és testvérével közösen őrizték a teheneket. Első faragványait ekkor készítette bátyja útmutatása alapján. „Itt kezdtem a legelőn már kicsit bővebben faragni. Akkor már jobban tetszett az az ostornyél, amit faragtam. Leginkább kecskerágitóból faragtam, mert nagyon szép fehér fa az, olyan viaszszínűvé válik, olyan szép viaszsárgán érik be. Később faragtam pipaszárat, képrámát is, meg dobozokat, széket, bútort és sok mindent.”

Munkái az 1930-as évektől válnak ismertté. Kedvenc témája a régi pásztorélet alakjainak és a falusi hétköznapok részeseinek kisméretű faszobrokkal való ábrázolása. Többször is felbiciklizett Budapestre, hogy megnézze a Néprajzi és a Szépművészeti Múzeum kiállításait, hogy újabb ötleteket szerezzen; így készült például egy ivókanala. Munkáit domború faragással, spanyolozással és karcolással készítette.

1936-ban a Balaton-vidéki népművészeti kiállításon díjat kapott munkáiért, a következő évben pedig Párizsban, egy népművészeti, szobrászati kiállításon nyert d’Argent (ezüst) érmet a kollekciójáért. Munkái között a népi faragás teljes vertikuma megtalálható: sok tükröst, juhászbotot, sótartót, de még székeket is faragott. 1993-ban Soós Lajos készítette az újonnan épülő mikekarácsonyfai templom Hétfájdalmú Szűz Mária domborművét is.

1985-ben faragótudásáért a Népművészet Mestere kitüntetést kapott. Szívesen átadta ismereteit a fiataloknak, rendszeres résztvevője volt a nyári faragó alkotótáboroknak. Munkái ma a nevét viselő csörnyeföldi könyvtárban, a lenti művelődési házban, a nagykanizsai és zalaegerszegi múzeumban és a budapesti Néprajzi Múzeumban is megtekinthetők.

Ivókanál Faragott ládika „Vadkan” és „Anyakoca malacaival” szept 02 th
Ivókanál
Soós Lajos a Néprajzi Múzeumban látott ilyen ivókanalakat, onnan vette az ötletet.
Az ilyenféle pohárkészítésnek helyi hagyománya nincs.
Faragott ládika
A ládát 1945-ben, öccse útmutatása alapján faragta Soós Lajos. Ebben tartották a borotvát és a hozzávaló felszerelést.
„Vadkan” és „Anyakoca malacaival”
Soós Lajos 1937-ben faragta ezt a két szobrot a maga kedvtelésére, amelyet díszként tartottak a konyhai kredencen. Kedvenc témája a régi pásztorélet alakjainak és a falusi hétköznapok részeseinek kisméretű szobrokkal való ábrázolása.

 

 

 

Csizmadia mesterremekek

csizma thA török uralom alól felszabadult Kanizsán nagy szükség volt az alkotni képes, építő kezekre.
A lakosság növekedésével egy időben jelentősen nőtt a kézművesek száma is, míg a század elején csak 20 mester, 1770-ben már 174 élt a városban. Közülük sokan az osztrák, német, horvát és más délvidéki területekről vándoroltak be. Iparosai nagy számával Kanizsa kiemelkedett a zalai mezővárosok sorából.
Legtöbben a szabók, csizmadiák, vargák, takácsok, szűcsök voltak, de megjelentek más iparágak képviselői is, mint a fésűs, kalapos, hegedűkészítő, kertész. Iparuk mellett még földet, szőlőt műveltek, állatot tartottak.
A forgalmas vásárokon nem csak a kanizsai, de a távolról érkező vásárlókkal is jelentős forgalmat bonyolítottak.
Elsőként 1698-ban a szabó céh kapott kiváltságlevelet és a szűcsökkel közös céhbe tömörült csiszárok, lakatosok, kovácsok, nyereg-, lándzsa-, és íjgyártók, majd a következő évben a csizmadiák. A 18. század végén már 17 céh működött a városban.
A céhtagok fontos szerepet töltöttek be a város irányításában, de a városbíró és az esküdtek mellett az ő feladatuk volt a tűz elleni védekezés megszervezése is.
Különleges céhemlékek a remekek. A legény mesterré válásának egyik feltétele volt szaktudása bizonyítékaként a mesterség egy jellegzetes vagy speciális termékének elkészítése.
A kanizsai csizmadiák remekként egy papucsot írtak elő „kapcástul”, a varga céh „egy hosszú halász sarut hajtott fejűt”.
A két csizmadia mesterremek közül az apró, magyaros szabású csizmácska a 18. század végén készült, „remekbe szabott” kecske- és borjúbőrből készült párja a 19. században. Utóbbiban egy kis bőr rekeszt alakítottak ki, melynek szája szíjjal összehúzható volt. A családi hagyomány szerint Wolf Lajos nagyapja varrta legénykorában, majd később céhmesterként a vásárban övére kötözve hordta, s ebben tartotta az eladott csizmákért kapott pénzt.

I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásának emlékére kiadott koronázási zsetonok és emlékérmek

2017 juliusSzáznegyven éve koronázták magyar királlyá Ferenc József császárt és királynévá Erzsébet császárnét a budai Mátyás templomban.

Hosszas politikai tárgyalások után 1867-ben jött létre az Osztrák birodalom és a Magyar Királyság között a kiegyezés, mely magyar résztől négy törvényt jelentett. Ezek kimondták, hogy a két államot az uralkodó személye és a Pragmatica Sanctio köti össze, valamint hogy a kiegyezés után a két állam között reálunió jön létre. Az érvénybe léptetéshez Ferenc Józsefnek is szentesítenie kellett a törvényeket, aki erre csak akkor volt hajlandó, ha Magyarországon is megkoronázzák (ami a forradalom miatt elmaradt).

Ferenc József és felesége, Erzsébet országos ünnepségek közepette 1867. június 8-án lett Magyarország és társországai királya és királynéja. A ceremónia több újdonságot is tartogatott: a szertartásra nem Pozsonyban, hanem Budán, a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban került sor, s a korábbi szokással ellentétben a király feleségét, "a haza jóságos gondviselőjét" nem a király után néhány nappal, hanem férjével egyszerre koronázták meg.

Az ünnepségek a királyi palota tróntermében kezdődtek meg, ahol a képviselők felkérték Erzsébetet, hogy engedje magát megkoronáztatni. A templomban Andrássy Gyula miniszterelnök az esztergomi prímás segédletével a felkent uralkodó fejére tette Szent István koronáját (Erzsébet királyné esetében jobb válla fölé tartották a koronát). A jeles alkalomból a templomban bemutatták Liszt Ferenc Koronázási miséjét, a várakozó tömeg lelkesedését csak fokozta, hogy az újdonsült királyné a ceremóniát követően magyarul szólt az egybegyűltekhez.

A magyar nemzet a koronázás alkalmával a királyi párnak ajándékozta a 18. században épült, közel száztermes gödöllői kastélyt a hozzá tartozó tízezer hektárnyi erdőterülettel. A ceremónia másnapján a király közkegyelemben részesítette a politikai vagy sajtóügyekben elítélteket, s a nemzettől koronázási ajándékként kapott ötvenezer aranyat – Deák Ferenc tanácsára – az 1848-49-es szabadságharcban elesett honvédek özvegyei és árvái javára ajánlotta fel.

Ferenc József ezután 1867. július 28-án szentesítette a törvényeket, hivatalosan is létrehozva az Osztrák-Magyar Monarchiát.

A budai koronázás emlékére arany, ezüst, bronz és ón emlékérmeket verettek.

Ezek közül a hónap műtárgyaként a tárlaton öt arany, bronz és ón koronázási zseton és emlékérem látható.

I. Ferenc József budai koronázására kiadott aranyzseton
Előlapján: az uralkodó koszorús portréja „I.FERENC JÓZSEF AVSZTRIAI CSÁSZÁR” felirattal. (Alul A verdejegy.)
Hátlapján: „BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBE.” felirat, a magyar korona alatti írás: ”MAGYAR KIRÁLYÁ/ KORONÁZTATOTT/ BVDÁN/ MDCCCLXVII.”

Erzsébet királyné budai koronázására kiadott aranyzseton
Előlapján: Erzsébet királyné portréja „ERZSÉBET AVSZTRIAI CSÁSZÁRNÉ” FELIRATTAL. (Alul A verdejegy.)
Hátlapján: „BOLDOGÍTÓ CSILLAGZAT ÖRÖMÁRJAI KÖZT.” felirat, a korona alatt: „MAGYAR KIRÁLYNÉVÁ/ KORONÁZTATOTT/ BVDÁN/ MDCCCLXVII.”

I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázására kiadott bronz emlékérmek
Előlapjuk ábrázolása megegyezik a koronázási zsetonokéval, hátlapjuk felirata is. A Szent Korona alatt I. Ferenc József érmén a jogar és a kard, Erzsébet királyné érmén keresztbe tett babérágak látszanak.

I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázására kiadott ón emlékérem
Előlapján az uralkodópár mellképei látszanak, föléjük két angyal a koronát tartja. (A vállszelvényben „A. Kleeberg”, a készítő neve olvasható.) Felirata: „AMOR UNIT VIRES, MDCCCLXVII”.
Hátoldalán felirat babérkoszorúban „Isten segíts! Királyok istene!/ Emeld fel hozzád a király szívét:/ Értelme légyen, mint napod szeme,/ Hogy végig lássa roppant helyzetét,/ Hogy a ki fényben milliók fölött van,/ Legyen dicsőbb erényben hatalomban.”

A kanizsai vár 1690. évi török uralom alóli felszabadítása emlékére veretett érmek

Lipot e th90 éves török uralom után a Batthyány Ádám vezette sereg 1690. április 13-án a török várőrséget kiéheztetve szabadította fel Kanizsa várát. Az esemény emlékére háromféle érmet verettek ezüstből, rézből és cinből.

A tallér nagyságú, „két latnyi nehéz” ezüst, s ugyanilyen méretű réz és cin érem előlapján:
Lipót császár látható római harci öltözetben, jobb kezében római zászlót tart, baljában Földgömbön álló Victoria alakot kezében babérkoszorúval. A császár előtt a vár kulcsait átadó török térdepel.
Latin nyelvű körirata: „Új győzelmeket örvendezve ígér.”
A kép alatt: „Legyőzött kezeit adta április 13-án PHM”
PHM - az augsburgi vésnök, Philipp Heinrich Müller monogramja.
Az érem hátlapján:
Kanizsa vára, felette szárnyas hírnök „Canisia” feliratot tart.
Latin nyelvű felirata:
”Kanizsa 90 év után a török jármat lerázván, ugyan e tavasz elején Lipót és Józsefnek a győzelmek bő veteményét ígéri. 1690.”  

 

Lipot h th

Oldalírása: QVIN EXTRACTA CANIS CANIS ORE CANISA PVDENDI
                 VICTOR CHRISTE POTENS SIT TIBI LAVS ET HONOR!

 A szöveg nagyobb betűinek összeállításából, római számokkal történő helyettesítéséből jön ki az 1690-es évszám.

              DD       CCCCCC           LXVVVV      IIIIIIIIII
             --------   --------------       --------------       ------------
             1000       600                       80             10           =     1690

 

A Bécsben Hautsch által vésetett, ezüst forint nagyságú érem előlapján Kanizsa várának rajza látható „Canischa” felirattal.
A kép alatt latinul: „A töröktől bevéve 1600, Nagy Lipót által visszavéve 1690. április hó 3/13.”
Az érem hátlapján
Hercules látható a Hydrával harcolva.
Felirata: „Kevés (fej) van még.”hidra th

Az emlékérem Grünhut Alfréd híres nagykanizsai magángyűjtő birtokából került 1919-ben a Városi Múzeumba. (Az érem mellett az ő eredeti feljegyzése látható a tárlaton.)

A vár felszabadítása emlékére vert harmadik érem előlapján József királynak, Lipót fiának egy kiéheztetett nőstény kutya (Canissa) szájában Kanizsa várának kulcsát hozza. Latin nyelvű körirata: „Éhség tanította engedelmességre a nőstény kutyát.”
Az érem hátlapján Kanizsa vára látható, melyből a törökök éppen elvonulnak. Latin nyelvű körirata: „Ez a faj nem űzhető ki, ha csak éhség által nem.”
Oldalírása: „Kanizsa minden erő és vérontás nélkül csakis éhség által I. József magyar király kezeire jött vissza.”jozsef th

A múzeum egyik új szerzeménye: a Blau M. Fiai Cognac-gyár porcelán kupakos, csatos konyakos üvege (19. század vége)

blau uvegA fém szerelékkel ellátott, míves – női alakkal díszített – spiáter (cin öntvény) füllel ellátott csatos konyakos üveg a Thúry György Múzeum legújabb szerzeményei közé tartozik, 2016-ban sikerült megvásárolni. A 27,5 cm magas, 1 literes palack porcelán kupakján olvasható magyar és német nyelvű jelzet szerint a „Blau M. fiai Cognacgyár, Nagy Kanizsa” blau pecsetforgalmazta.

A neves konyakgyár elődjét Blau Mózes 1835-ben alapította, majd a pálinkafőzde 1884-től rum- és likőrgyártással bővült, s Magyarországon elsőként francia módszerű lepárlással cognacot állítottak elő. A Fő tér (Erzsébet tér) északi oldalán, a Magyar utca torkolatánál található telepen naponta 15-25 hl bort tudtak feldolgozni, a századforduló idején a 6 gőzerőre berendezett pálinkafőző készülék és a 2 „konyak apparátus” üzemeltetéséhez 25-35 munkást alkalmaztak.

Termékeiket „nagyban és kicsinyben”, palackokban és hordókban kínálták eladásra. Konyak, rum, likőr, szilvórium, barack-, törköly-, „seprü és busfenyő- (boróka) pálinka” mellett sósborszeszt is gyártottak.

1896-ban a konyakgyár mellett berendezték az első hazai fémkupak gyárat, ahol napi 50 ezer bor-, sör-, ásványvizes palackokra való kupakot gyártottak.

A Blau M. Fiai Konyakgyár már 1888-ban kiállítási kitüntetést kapott Pécsett, később aranyérmet Sopronban, Temesváron, díszoklevelet a Millenniumi kiállításon.

Konyakjukkal 1892-ben Bordeaux-ban, 1897-ben Brüsszelben nyertek aranyérmet, kitüntették a céget Temesváron, Londonban, Chicagoban is. 1897-ben elnyerték a császári és királyi udvari szállítói címet.

Bécsben és Budapesten főképviselőségeket, számos nagyvárosban ügynökségeket tartottak fenn. Két utazójuk járta a Monarchia városait, termékeiket Szerbiában, Bulgáriában, de a távoli Indiában, Amerikában is ismerték. 

Emlékserleg Kossuth Lajos tiszteletére

Kossuth serleg th

"Felavattatott: 1929. március hó 15-én."


(Megtekinthető: Thúry György Múzeum,
Nagykanizsa, Fő út 5.)

Az ezüst serleget – Kossuth Lajos halálának 35 éves évfordulója alkalmából – Urbán Gyula újságíró javaslatára, a Zalai Közlöny által meghirdetett gyűjtés eredményeként összegyűlt pénzből vásárolták meg.

1929. március 15-én a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör által szervezett Kossuth-vacsorán avatták fel. A Kör vállalta, hogy ezután minden év március 15-én, a városi ünnepségek estéjén Kossuth-vacsorát rendez a városi testületek, egyesületek, körök vezetői, a városi polgárok részvételével Kossuth Lajos kultuszának ápolása érdekében.

A 2 kg súlyú ezüst serleg külső oldalán Nagykanizsa vésett címere látszik, körülötte felirattal: „Nagykanizsa város közönsége – Hirdesse ezen serleg az utókornak Kossuth Lajos halhatatlanságát és eszméinek örök diadalát”.

A serlegen a városi testületek, iskolák, egyesületek, előkelőségek vésett nevei és jelmondatai olvashatók, többek között:

Keresztény Tisztviselőnők Egyesülete – „Kossuth leborult a nemzet nagysága előtt, mi pedig dolgozzunk az ő szellemében a régi haza nagyságáért!”, Nagykanizsai Felsőkereskedelmi Iskola – „Magasztos tanításaidat szívünkbe zártuk és követjük.”, Nagykanizsai Izraelita Nőegylet – „Szólj, gondolj és tégy jót”, Kiskanizsai Polgári Olvasókör – „Munkával a szabadságért”, Nagykanizsai Kisdalárda – „A haza mindenek előtt”, Nagykanizsai Ált. El. Iskola Tantestülete – „Nagy szellemed vezérelje honépítő munkánkat”, Nagykanizsai Keresztény Jótékony Nőegylet – „Mindent a hazáért”, Nagykanizsai Ipartestület – „A szabadság lánglelkű Apostolának.”

A serleg hátoldalán olvasható véset: „Felavattatott: 1929. március hó 15-én.”

A következő néhány évben, március 15-én, a hazafias ünnepély estéjén a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör nagyszabású Kossuth-vacsorákat rendezett a Polgári Egylet nagytermében, a serleg-beszédre minden évben a város neves polgárát kérték fel. Az 1930-as évek közepére azonban a hagyomány megszakadt. 

A hónap festménye

Thumbnail Hikády Erzsébet: Öreg malom 1967 előtt(dekli, olaj, 58x80 cm) (Thúry György Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény, Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15.)

A hónap műtárgya

Thumbnail „Feladó: Karácsonyi angyalPusztai Csilla kisleánynak, Ágfalva” Baba-koffer babakelengyével A baba utazóládát Pusztai László lelkész és felesége...
Bővebben itt: December  

Plakat haboru th

Múzeumi képeslapok

kepeslapA képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)

Galéria

mozaikmuzeumtura logo

NMI logo

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.