Thúry György Múzeum

Digitális gyűjteményünk

Thúry György Múzeum

Magyar Plakát Ház

Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15.

Magyar Plakát Ház

german 011A kiállítás a korai népvándorlás kor Vas megyei emlékanyagának frissen előkerült impozáns tárgyait mutatja be. A Szeleste határában feltárt nagy sírszámú temető harcos férfiakat és gazdagon felékszerezett hölgyeket rejtett.

A Római Birodalom lassú hanyatlásának évszázadaiban egyre nagyobb számban költöztek be annak peremterületeire különböző germán és keleti eredetű népek. Az 5. században a hunok rövid időre uralmuk alá vonták Savaria városát és a hozzá tartozó villagazdaságokból és megművelt földekből álló területet, a territóriumot. Ugyanekkor a város főképp helyi eredetű, római polgárjoggal bíró lakosságának egy része több hullámban elhagyta a hajdan virágzó várost.

A 4-5. században itt megfordult hunok, keleti gótok, szkírek, szvébek, herulok és egyéb népek alig hagytak kézzelfogható nyomot a környéken. Ebből a korszakból magányos sírok és szórványleletek maradtak ránk, melyek művészi kidolgozású nemesfém leletei szinte kivétel nélkül országos vagy külföldi múzeumokba kerültek.

A germán népcsoportba tartozó langobardok mai ismereteink szerint a 6. század elején vették fokozatosan birtokba a mai Dunántúlt. Településeikről nagyon keveset tudunk, és temetőikből is alig több mint tucatnyit tárták fel a régészek. Vas megyében germán nép tartós megtelepedésére a szelestei temető megismeréséig nem volt adatunk, az eddigi ismeretek alapján mindössze a római kori úthálózat és az azon futó távolsági kereskedelem ellenőrzésére ide telepített kis létszámú haderő jelenlétét feltételeztük.

A langobardok temetői általában száz körüli, vagy ennél lényegesen kevesebb, ritkásan elhelyezkedő sírból állnak. A gödröket a sírrablóktól tartva akár 3-4 méter mélyre is leásták, ám az értékes fegyverek és ékszerek csábítása ellen ez ritkán bizonyult elegendőnek. A halottakat vagy maguk a langobardok, vagy pedig az 568-ban a Dunántúlt is birtokba vevő belső-ázsiai eredetű avarok kirabolták.

german 022A szelestei temető képe némiképp eltér a langobardoknál megszokottaktól; a 112 temetkezés helyenként kifejezetten sűrű sorokat alkotva helyezkedik el, a sírok átlagos mélysége egy méter körüli és a legmélyebb sírgödör is csak alig több mint másfél méter mély. Az elhunytakat farönkből kivájt vagy deszkából szögek nélkül összerótt koporsókban helyezték nyugalomra. Öt sírgödröt a késő római korra jellemzően római téglával (tegulával) fedtek le, egy sírépítményhez pedig a római falfűtéshez készült, négyzet alakú, belül üreges téglatípust, ún. tubust is felhasználtak. Tegulán és tubuson kívül római kori tárgyakat is rejtettek a temetkezések: övveret, hajtű, bronzcsengő és egy I. Constantinus korából, a 4. század elejéről való bronz érme is előkerült. Római kori tárgyak felbukkanása a langobárdoknál nem szokatlan, ezekhez egy, a közelben lévő villaépület maradványainak kifosztásából juthattak hozzá. A megfigyelt temetkezési szokások azonban arra engednek következtetni, hogy a szelestei sírokban talán nem is langobardok, hanem egy langobard kori, részben helyi eredetű népesség tagjai nyugodhatnak.

A temető sírjainak kétharmadát nem sokkal a temetés után kirabolták. A langobardokra tereli a gyanút, hogy a szolgarendű szegények sekély sírjai legtöbbször érintetlenek maradtak. A rablás általában úgy történt, hogy gödröt ástak a sírgödör fej felőli végére, beszakították a koporsót, és valamilyen hosszú nyelű eszközzel megpróbálták kikotorni a javakat. Azt, hogy ez mennyire volt sikeres, a női temetkezéseknél látjuk: öt hölgy sírjában a viselt 2-4 díszes ruhakapcsoló tű (fibula) egyike ránk maradt. A rablás technikája jól látszik a 406. sír esetében. Az itt nyugvó hölgy bolygatáskor még friss teteméről a koporsó bal oldalára kotorták az eredetileg az övéről lecsüngő kengyelfibulákat, míg a felsőtestén viselt két korongfibula egyikét véletlenül megfordították, a másik pedig kiemelve eltörhetett, mert sérülten és hiányosan visszadobták a sírba.

A rablások ellenére a női sírokból számos ragyogó szépségű korong-, S- és kengyel fibula, gazdag szín- és formavilágú üveggyöngyök, hajtűk, öv- és cipőcsatok, fésűk és a mindennapokban használt tárgyak: kések, orsógombok, varrótű és talán a szépítkezéshez használt gyantacsomók kerültek elő.

A férfiak sírjaiban támadó- és védőfegyvereket, veretes öveket, késeket, tűzszerszámokat találtunk. A férfiak fegyverzete társadalmi rangjukat is tükrözte. A hadifoglyokból, meghódítottakból kiemelkedő félszabadok íjjal és nyíllal harcoltak. A nép zömét a hosszú nyelű lándzsával csatába induló szabad harcosok alkották. A katonai elitnek kardja, lándzsája és megvasalt közepű pajzsa volt, s ezeket velük is temették. Három férfi, fegyverei mellett vadászkutyáját is magával vitte a túlvilágra. A temetőben öt nyílcsomót, tizenhárom lándzsát, három pajzsot és egy kardot hagytak meg a sírrablók. Három harcos lábánál balta illetve csákány is volt.

Mind a férfiak, mind a nők, mind a gyermekek kaptak túlvilági útjukra szilárd és folyékony táplálékot, illetve két férfi italt. Az étel egy részét agyagedényekben helyezték el, melyek méretük miatt a sírgödör bolygatással kevésbé érintett részére, a koporsón kívülre kerültek. Az ötvenhárom agyagedény többsége díszítetlen, de néhányat a késő római edényművességhez közelálló besimított hálómintákkal, míg egyet bepecsételéssel díszítettek.

A népvándorlás kor elején a Kárpát-medencében is divatba jött az emberi fej formájának alakítására, nyújtására irányuló koponyatorzítás. Ilyenkor a gyermekek fejét a születéstől évekig erős kötésekkel, bandázsokkal formálták, melynek következményeképp az illető koponyája magasabb, nyújtottabb lett. Ilyen alakítás nyomait a temető öt halottján lehetett megfigyelni, míg egy fiatal nő homlokán a későn elkezdet torzítás párhuzamos csontfelszívódásokat eredményezett.

A szelestei temető gazdag hagyatékát örömmel tárjuk a nagyközönség elé. Vas megye régészeti örökségének most látható része a Savaria Múzeum népvándorlás kori gyűjteményét gazdagítja. Remélhetőleg a most időszaki kiállításban bemutatott tárgyak tudományos feldolgozása sem várat sokáig magára.

A kiállítás december 18-ig látható a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)

A hónap műtárgya

Thumbnail Színes nyomat (litográfia) gazdagon díszített aranyozott keretben. Felirata: „Petőfi a nagyszebeni ütközetben 1849. március 11.”. A paszpartun...
Bővebben itt: Március  

A hónap festménye

Thumbnail Dobi Piroska: Kompozíció 1970 előtt(farostlemez, olaj 121x86 cm) (TGYM...

Múzeumi képeslapok

kepeslapA képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)

Galéria

mozaikmuzeumtura logo

NMI logo

Szeretettel várjuk kiállításainkon, programjainkon!

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.