A karmantyú barna szőrméből, iparos által készített viseletkiegészítő. Barna műselyem-ripszből varrott, vatelinnel bélelt, belül üres, csőszerű párna, melyet kívülről szőrme borít. Elején felhajtható, húzózáras zsebbel ellátott, mely kapoccsal zárul. Felső részén bőrből készített fogófül van.
Vegele Judit, Vegele Károly a piarista gimnázium igazgatójának leányáé volt, aki 1937-ben Budapesten kapta. Egyik unokahúga
adományozta a múzeumi gyűjteménynek 1983-ban. Az ajándékozó visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Vegele Juditnak ez idő tájt egy világosbarna télikabátja és sötétbarna kalapja volt, ahhoz viselte a muffot. Ebben az időben Nagykanizsán ilyen táskaforma muffja senkinek sem volt. Ez a kivitelezés azért volt különösen praktikus, mert nem kellett hozzá külön retikült hordani, belefért minden a zsebébe, amire a hölgyeknek szüksége lehetett.
A karmantyú egy melegen bélelt henger alakú rendszerint szőrméből varrott ruhadarab, 20–40 cm hosszú, csőszerű viseletkiegészítő, melyet a nők télen, alkarjaikat beledugva viseltek. Téli, utcai, a kéz melegen tartására szolgáló darab.
Régen a lovagi öltözéken a kart védő lemezt nevezték karmantyúnak. Népiesen, néhol karmentőnek is hívták. A polgári és nemesi réteg hímzéssel és rátét csíkokkal díszített, nyúlszőrméből készült muffjai mellett a szegények egyszerű birkaszőrt használtak.A karmantyú elődjének tekinthető a burgundi viseletben a ruhaujjak tölcsér formájú meghosszabbítása, amivel a férfiak és nők a hűvös idő ellen védekeztek. A henger alakú prémkarmantyú, mint önálló ruhadarab Velencében jelent meg először. Egy 1590-ben kiadott albumban látható egy muffot viselő velencei hölgyet ábrázoló metszet. Itáliából kiindulva egész Európában elterjedt. Németországban, ahol a prém nagy divat volt, csak a 18. században tűnt föl. A 17. és a 18. században a muff a férfi- és a női öltözködésnek is alkotó eleme volt, s gyermekek is viselték, viszont a magasabb osztályok privilégiumának számított. A nők nemcsak utcára viselték, hanem otthon és társaságban is. A francia forradalom után a férfiak végleg letették a karmantyút, a női divatba időnként visszatér, alakja, mérete, anyaga számos változáson ment keresztül. A 20. század alkotása a praktikus táskamuff, ami egyben retikülként is használható.
 |
 |
 |