Az eklektikus stílusú, barokk elemekkel díszített gyertyatartó pár 800-as finomságú ezüstből készült, kézi utómunkával finomított öntvény. Dúsan díszített, harang alakú talapzata négy kagyló és csigavonal mintájú lábon áll. A talapzaton az egyik gyertyatartón női, a másikon férfi alak áll fedetlen felső testtel, antik mintára redőzött lepellel takarva a derekától. Mindkét alak hasas vázaformát tart, erre erősítették az ötágú gyertyatartó középrészét. A középrészt és a karokat is oldalain virágokkal dúsan díszített, széles peremmel ellátott váza- formák zárják le, ezekben lehetett a gyertyákat elhelyezni. A gyertyatartók tetején azonos, egy-egy gömbön álló, kezében fáklyát tartó női figurát helyeztek el. A gyertyatartók talapzatán rokokó keretben (az egyiken) a „Hálája és elismerése jeléül” és (a másikon) „A Nagykanizsai Bankegyesület és Délzalai Takarékpénztár Rt.” vésett felirat olvasható.
A gyertyatartókat a Délzalai Takarékpénztár 25 éves fennállása alkalmából 1895. március 25-én tartott jubiláris közgyűlésen ajándékozta az igazgatóság alapító elnökének, Eperjesy Sándornak. Erre az alkalomra festette meg a szűkebb igazgatóság Uher Ödön fényképésszel az elnök portréját is a tanácsterembe, s az Alsó-Muraközi Takarékpénztár küldöttsége egy díszes bőrkötésű mappában egy oklevelet nyújtott át neki.
Az Eperjesy Sándor hagyatékából fennmaradt gyertyatartókat és a díszoklevelet néhány személyes használatitárggyal
(díszmagyarhoz viselt szablya, pecsétnyomó, írószer- és tintatartó, mellény, hímzett nyakkendő stb.) együtt az Országos Takarékpénztár helyi fiókja őrizte meg, s adta át 1963-ban a múzeumnak.
Eperjesy Sándor (1831 -1906) a tolna megyei Tabódon született. Középiskolai és jogi tanulmányait Pécsett végezte. Az 1848-49. évi szabadságharcban a 41. honvédzászlóalj kötelékében hadnagyi rangban szolgált a délvidéki csatatereken. A fegyverletétel után besorozták a császári hadseregbe, két évig volt közlegény Tirolban. Hazatérése után Pinkafőn, Szekszárdon és Budapesten hivatalnokoskodott. 1865-ben Nagykanizsán telepedett le, városi jegyző lett, majd 1867-től ügyvédként dolgozott.
Aktív szerepet játszott Zala vármegye és Nagykanizsa gazdasági és közigazgatási életében. 1870-ben megalapította a Délzalai Takarékpénztárat, amelynek haláláig elnöke maradt. Alelnöke volt a Kereskedelmi és Iparbanknak és a sörgyárnak, felügyelőbizottsági tagja az Alsómuraközi Takarékpénztárnak, melynek alapításában is részt vett. Tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak és a városi képviselőtestületnek.