Vastag vörösrézláncból készített, nyolcas szemekből összeállított nyaklánc, melynek láncszemeit a kereszteződéseknél vékony sárgaréz dróttal sűrűn betekerték. A láncra kis rézlemezekkel 11 ezüstérmét nitteltek. A középső Mária Terézia 1780-as tallérja, két oldalán Ferenc József két-két 1880-as évekből származó florinosa, a szélső három pedig Ferenc József egykoronása az 1893 és 1915 közötti évekből. A nyaklánc egyszerű hurokkal zárul.
A nyaklánc ajándékozója, Nagy Andrásné mesélte a nyakláncról 1971-ben Nagykanizsán: „Valamelyik rokonunk készítette a leány számára, akinek udvarolt. Apám mesélte, hogy szedtek össze fényes pénzeket, és megcsinálták nyakláncnak, főleg a Kiskanizsán élő cigányok. Gyűrűket is készítettek pénzekből. Mikor elmentek a vásárra, ott árusították, vásárlóik is főleg cigányok voltak. A lányok és asszonyok büszkén hordták a nyakukban. Leginkább a rézműves lăkătár vagy köszörű cigányok foglalkoztak a készítésével, mert nekik volt hozzávaló felszerelésük.”
A lázsiás rögzítetlen, végeinél horgasan egymásba akasztott, pénzérmékből készített, erőteljes vagyon- és rangjelző szereppel bíró nyakék. A pénzes nyakékek az ország déli részén voltak gyakoribbak, ahol közvetlenebb és erőteljesebb volt a balkáni, délszláv népviseletek hatása, de a 19. században alapvetően az ország minden táján viselték ezt az ékszert. A legváltozatosabbak a Kalocsa és Baja környéki ötvösök lázsiásai voltak. A nyakékek a felfűzött pénzekről kapták a nevüket: Bácskában egy 18. századi pénzről, a lázsiásról nevezték el, a Duna-menti falvakban húszas, a Sárközben tallér volt a neve. A magyarok lázsiásféléi főleg kisebb értékű, de nagyobb méretű ezüstpénzekből álltak, általában 3–11 darabból. Sokszor gyöngyökkel vagy díszes fémláncokkal kombinálva viselték őket, de akadtak zsinórra vagy textilpántra fűzött darabok is. A lányok általában örökségbe vagy ajándékba kapták a láncot, de például Baja környékén a menyasszony a vőlegénytől kapott jegypénzből készíttette az ékszert. Az első világháború után lassan kiment a divatból a lázsiás, ugyanis a városias, polgári viselethez már sokkal jobban illett a nyaklánc.